Köszöntelek a megújult oldalamon!

2010. december 24., péntek

60. Karácsony

Kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! 
Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet! 





2010. december 8., szerda

59. Újra itt

Sziasztok! Gondoltam adok magamról életjelet ^^ Remélem sok-sok finom csokit kaptatok a Mikulás bácsitól. :) Szóval, most az a helyzet, hogy jövő hétig nem igazán tudok posztolni (zéhák), de van egy jó hírem. Úgy döntöttem, hogy írok én is egy blogregényt. :D Ugye milyen jó? Pontosabban, azt a regényemet írom tovább, amiről egyszer már beszéltem. Az --ha jól emlékszem-- tetszett is nektek. :) Szóval, ha bírjátok a vért, meg a szomorúságot, a kicsit extrém dolgokat, akkor olvassátok majd el. :) Persze, mint a legtöbb jó regényben ebben is lesz szerelmi szál, de hmmm..... nem is hinnétek milyen. :) Létrehozom az új blogot, és komiba linkelem az elérhetőséget. :D

2010. november 20., szombat

58. A fény gyermeke folytatás

Végigjárattam a szememet a lépcsőn, és óvatosan ráléptem az első fokra. Minden egyes lépcsőfokra óvatosabban léptem, a ház állapotából kiindulva attól tartottam, hogy a végén az egyik még letalál szakadni alattam, de a lépcsődeszkák a nyikorgáson kívül nem tettek mást. A lábam még akkor is remegett, amikor megérkeztem a kis helyiségbe, ahova a rozoga lépcső torkollott. A fal mentén kezdtem el araszolni, és kézmagasságban végigjárattam a kezemet az oszladozó tapétán, míg végül megtaláltam a következő villanykapcsolót is. A lámpa pislákolt ugyan, de épp elég fényt adott ahhoz, hogy körbejárassam tekintetemet a helyiségben. A berendezési tárgyak itt sem okoztak csalódást, hiszen az egész szoba árasztotta magából a fényűzést és a pompát, még így, romos állapotban is. Közelebbről megszemléltem a bútorokat. Szembe fordultam a könyvespolccal, amin roskadoztak a vastag, bőr kötetes könyvek. A polc előtt egy ütött-kopott fotel állt, díszes, barokkot idéző fafaragással kicicomázva. Lassan odaléptem a könyvespolchoz, hogy közelebbről szemügyre vegyem annak tartalmát. Ugyan azt a címert véltem felfedezni minden egyes könyvön, és ettől a hideg végigfutott a hátamon. Kezdtem úgy érezni, mintha valami titkos szekta főhadiszállására kerültem volna, hívatlanul. A kíváncsiságom legyőzte a félelmemet, és óvatosan leemeltem a polcról egy vaskos kötetet, hátha kivehető lesz, hogy mi van a címerre írva. Az arany betűk sokkal időtállóbbnak tűntek, mint a fafaragás, de túlzottan kicsinek bizonyultak ahhoz, hogy bármit is kiolvassak belőlük. Felcsaptam a könyvet a közepénél és belenéztem. A szavak furcsa nyelven íródtak, és a betűk is mások voltak, mint amit ismertem, és nem is hasonlítottak semmilyen, általam ismert nyelv írásjeleihez. Hirtelen megvilágosodtam, ami lényegében eléggé sokáig tartott. Rájöttem, hogy a címeren álló szöveg is ugyan ezen a nyelven íródott, ezért nem tudtam kiolvasni egyetlen szót sem.
·         Ezzel nem megyek sokra! – csattantam fel hirtelen és behajítottam a könyvet a társai közzé.
Idegesen átvágtam a kis helyiségen, már magabiztosabban kinyitottam az ajtót, és egy nagyobb, tágasabb szobába érkeztem. Rutinosan kerestem a villanykapcsolót és fel is kapcsoltam a lámpát. A szobát kémlelve megállapítottam, hogy ez lehetett hajdanán a nappali. Persze ebben koránt sem lehettem biztos, mégis ezt a hatást keltette. A helyiség nagyon üresnek tűnt, úgy festett, mintha az idők során -amíg üresen állt- kifosztották volna. A falakon körben ugyan az a zászló virított, megtépázva bár, de látszott rajta a családi címer. Szinte biztos voltam benne, hogy egy család címere látható elszórva, mindenhol a házban, de magam sem tudtam, hogy miért veszem ennyire nyilvánvalónak. Végig sétáltam a hatalmas szobában, a kezeimet végig járattam a bútorokon, megérintettem a megtépázott karnisokat, a kanapét, az összetört vázákat. Azonban semmi érdekeset nem láttam, ezért tovább haladtam egy szűk folyosó felé. Az általam nappalinak vélt teremből kiáradó fény beragyogta az egész folyosót. Ahogy a szememmel végipásztáztam a földet valami furcsa, különös, oda nem illő dolgot pillantottam meg. Lehajoltam, hogy kiderítsem mi az, és hirtelen hátrahőköltem. Tudat alattim hamarabb észlelte a veszélyt, mint ahogy képes lettem felfogni, mit látok. Berohantam a nappaliba és elbújtam egy kopott, szakadt, kanapé mögé. A friss sár, amit a folyosón láttam halálra rémített, hiszen azt jelentette, hogy nem vagyok egyedül. Percekig kuksoltam a kanapé mögé rejtőzve, hallgattam a neszeket a házban, de a recsegésen, ropogáson és nyikorgáson kívül nem hallottam mást, így nagy nehezen előmerészkedtem. Mégis, jobbnak láttam, ha eltűnök a ház közeléből, ezért átvágtam a nappalin, végigsuhantam a folyosón és felcsaptam a bejárati ajtót. Kiléptem az utcára. Egyszeriben megborzongtam, és észrevettem, hogy a fenti szoba ablakából nem is láttam, hogy a tájat hó borítja. Egy másodperc alatt a félelmem dühé változott. Csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy rövidnadrágban és topban, nem mellesleg mezítláb ott találom magamat egy isten háta mögötti helyen, ahol hó lepi be az egész tájat, miközben a házban idegen szektások járkálnak. Végül is, lefekvés előtt senki nem gondol arra, hogy egyik percről a másikra eltűnik az ágyából és egy különös, beteges helyen találja magát. Az ajtóban állva nem tudtam eldönteni, hogy mitévő legyek. Fussak ki az utcára? Vagy maradjak a házban?

Tanácsot kérek! Arra gondoltam, hogy elküldöm az első 30 oldalt a kiadónak, hogy olvassák el, hiszen ha tetszik nekik, avagy nem maga a nyelvezet, a stílus a történet, ennyiből is meg tudják állapítani. Azt is tudom, hogy van még mit csinosítani az irományomon, hiszen ez még egy nyers változat, de kiadás előtt úgyis átdolgozzák a műveket, tehát mit gondoltok? Küldjem el így, vagy üljek neki kicsinosítani? 

57. :)

Sziasztok! Nem mondom azt, hogy van időm, inkább azt, hogy a dolgom helyett posztolok :) Nem is tudom, hol kezdjem. Először is talán ott, hogy a próba olvasás nagyon jól halad, eddig csak pozitív visszajelzést kaptam. Ennek nagyon örülök, kezdem elhinni, hogy talán tudok olyan alkotni, ami mást is érdekel. :D Hamarosan vizsgaidőszak, ami nem lesz álom, de legalább itthon leszek, és sokkal jobban be tudom osztani az időmet. Elhatároztam, hogy 2011.-ben elkészül A fény gyermeke, és szeretném még a nyári szünet előtt befejezni. Aztán lehet izgulni, hogy mit szólnak hozzá a kiadók. :D Egy kiadónak már elküldtem a szinopszist, ők azt válaszolták, hogy ha elkészül az egész, szívesen elolvasnák. Ez biztató. :P Vagyis, nem értek hozzá, de ha nem tetszene nekik, akkor szerintem egy az egyben elutasítottak volna. ^^

2010. november 9., kedd

56. Próbaolvasás

Megkezdődött a próbaolvasás. :) Kíváncsi leszek, hogy milyen visszajelzést kapok. :D Az első 30 oldal olvasása történik jelenleg. Egyébként átírtam 200 oldalt. :) Szupi jó. :P

2010. november 7., vasárnap

55. Csak úgy

Senki ne haragudjon, hogy kevesebbet vagyok fent, mint eddig. Ennek csak egy oka van: gőzerővel írom a regényt. :) Akiknek ígértem, hogy írok üzit, azok se aggódjanak, hamarosan megteszem, csak legyen egy kis szusszanásnyi időm. :)

Egyébként a regény nagyon szépen alakul. :) Puszi, Dawn

[megjegyzés: nem vágtam ki a pikánsabb jeleneteket. :) De, hogy mennyire megyek bele a dolgokba, az maradjon még egy kicsit az én titkom. :)]

2010. november 2., kedd

54. decisions, decisions.... i decided

Megszületett a döntés: Igen, lesz második rész. Sokáig forogtam azon, hogy legyen-e második része A fény gyermekének, de ma úgy döntöttem, hogy a történet oly annyira a szívemhez nőtt, hogy nem hagyom úgy abba, ahogyan lezártam az utolsó fejezetet. Noha a történet, kerek egész lenne még egy rész nélkül is, úgy gondoltam, hogy lehet még fokozni. Félig elkészült a második rész cselekmény vázlata is, és már az új cím is megszületett. :) Gondoltam megosztom veletek, még ma. :)

Sokat morfondíroztam, de végre valahára határozott vagyok. :D Ez csuda jó :D Olyan, mintha egy kő esett volna le a szívemről. :D Magam sem értem, miért nem hoztam meg a döntést előbb.
Jó éjszakát :)

53. Átírás

Sokkal jobban haladok az átírással, mint azt gondoltam. Nem akarom elkiabálni, de szerintem az őszi szünet alatt sikerül átszerkesztenem az egészet E/1-be. Egyszerűen csodálatos, ahogy a történet egy szemléletváltással, mennyire képes megváltozni. Emma szemszögéből a szerelmi szál sokkal dominánsabb szerepet kapott, szerintem ezerszer élvezhetőbb lett, mintha maradt volna a régi forma. Igaz, így le kell mondanotok Edmund érzelmeinek megértéséről, de úgy gondolom, hogy ez valamelyest fejleszti a kreativitást. Mindenki képzelje el maga, hogy hogyan élhette meg Edmund az egész történetet, alkossátok meg a saját Edmundotokat. Én személy szerint sokkal inkább szeretem az olyan könyveket, ahol az író nem rág mindent az olvasó szájába, hanem lehetőséget hagy a saját képzelőerő kibontakozására. :) A regény átcsap egy kicsit érzelmesebb témákra, az akció -- legalábbis az elején -- háttérbe kerül. Ezzel szerintem a hölgyolvasóknak fogok kedvezni, hiszen -- jó esetben --  mindannyian átéltük már, hogyan alakul ki egy szerelem, vagy legalább egy vonzalom egy másik fél iránt. Az úr olvasóknak sem kell azonban megijedniük, hiszen így sokkal inkább beleláthatnak, mi is folyik egy nő fejében, azokban a bizonyos első pillanatokban. :) A "tetszem neki? Vajon mit gondol? Rámenős vagyok? Tegyem/Ne tegyem? Mit fog gondolni és a hasonlók," (amelyeken általában mindenki végig megy, nemtől függetlenül) teljes mértékben megnyilvánulnak az első pár fejezetben.  

2010. október 24., vasárnap

52. Ajándék. (Mivel van egy kis tartozásom).

Ígértem nektek, hogy felteszek egy újabb oldalt az új regényemből. Ha nem baj, akkor inkább a régit mutatnám meg, újabb formában. Teljesen át (sőt, hozzá!!!) írva, ti láthatjátok először. Kíváncsi vagyok, milyen reakciót vált ki. Nem akarok befolyásolni senkit, de nekem így sokkal jobban tetszik. Tehát akkor:

                                  A FÉNY GYERMEKE

                                       1. fejezet   (részlet)


Zilálva ébredtem. Gyorsan felkapcsoltam az éjjeliszekrényemen álló kislámpát és körbenéztem, de az ósdi, nagy ruhásszekrényen kívül – ami már gyerekkorom óta uralja a szobám nagy részét – semmi mást nem láttam. Hirtelen valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerített a hatalmába. A zsigereimben éreztem, mintha valaki figyelne. „ Kezdesz becsavarodni Emma” suttogtam magamnak, majd még egyszer körbetekintettem a lila tapétás padlásszobában és visszafeküdtem aludni. Reggel egy ismerős illatra ébredtem. Enyhén odakozmált pirítós illat csapta meg az orromat. Magamra kaptam a kedvenc köntösömet és lesiettem a konyhába, de nagy meglepetésemre nem találtam otthon senkit. Az asztalon egy kis cetli hevert, nekem címezve. A kezembe vettem és olvasni kezdtem: „Reggel telefonáltak, hogy a nagyi eltörte a lábát. Sarah-val elutaztunk hozzá. Nem akartunk felébreszteni. Holnap este érkezünk. Szeretlek, puszi. Anya”.
  • Hát ez fantasztikus! – fakadtam ki. – Nem elég, hogy nem szóltak, hogy mi történt a nagyival, de még itt is hagynak egyedül, két napra. – zúdítottam szóáradatomat a hűtőszekrényre.
    Nevetségesnek éreztem magamat, ezért inkább lekaptam a tányérról egy pirítóst, megkentem jam-mel, hogy betömjem vele a számat. A félelem és a düh egyszerre kavargott bennem. Alattomosan elárasztotta az agyamat. Nem is tudtam megmondani, hogy igazán mitől is félek, csak azt tudtam, hogy köze van a különös, hajnali érzéshez. Gyorsan magamba tömtem a pirítóst és felbaktattam a lépcsőn, hogy vissza feküdjek aludni. Imádtam a szombatokat, mert nem kellett iskolába mennem. Ledobtam a köntösömet a földre, lekapcsoltam a kislámpát és bebújtam az ágyamba. Nem tudom megmondani pontosan, hogy mikor szenderedtem el, de nagyon furcsát álmodtam. Egy sötét szobában álltam, ahol csak az ablakok felől szűrődött be egy kevéske fény. Óvatosan odalépdeltem a legközelebbi, molyrágta fakeretes ablakhoz és kinéztem rajta. Egy éjjeli utca látképe tárult a szemeim elé, a fény pedig egy utcai lámpából származott.
  • Hahó! – nyögtem fel halkan, de őszintén reméltem, hogy senki sem fog felelni.
Percekig álltam a szoba sötétjében, végül összeszedtem minden bátorságomat, és az ajtóhoz lépdeltem. A padlódeszkák régiek voltak és porosak. Minden egyes lépéssel egyre több por került a levegőbe. Megkerültem a baldachinos ágyat, és a padlódeszkák recsegésének a kíséretében eljutottam a barna, tömör faajtóig. Lassan, remegő kézzel megfogtam a kilincset és lenyomtam. Kattant a régi zár, az ajtó megnyikordult, majd lassan kinyílt. A várt hatás elmaradt. Tudat alatt valami borzalmas, félelmetes látványra számítottam, de egy átlagos folyosót pillantottam meg a beszűrődő, szórt fényben. A kezemet végig járattam a tapétán és megtaláltam a villanykapcsolót. Lenyomtam és a halovány fény elárasztotta a folyosót. A falakon halvány zöld tapéta díszelgett, amit vastagon belepett a por és a penész. A bútorok nagyon ízlésesek voltak, hasonlóak azokra a darabokra, amelyeket régi kastélyokban lehet látni. Egyértelműen jelezték, hogy tulajdonosuk nagyon gazdag ember lehet. Közelebbről látható volt, hogy minden egyes darabon megtalálható egy kézzel faragott címer. A látottakból kiindulva arra következtettem, hogy talán egy régi, családi címer lehet. Végigjárattam a kezemet a fafaragáson, és letöröltem a címerről a port. Lehajoltam, hogy közelebbről szemügyre vegyem. Azon egy hatalmas, erőteljes ló állt, szétterpesztett szárnyakkal, és a szájában tartott valamit, de nem tudtam pontosan megállapítani, hogy mi lehet az. A címert körbe fonta egy bevésett szöveg, de az hogy mit írtak oda, kivehetetlen volt. Az ujjamat beletöröltem a nadrágomba, hogy letisztítsam róla a port és tovább sétáltam a folyosón. Számoltam a lépteimet. 10 lépés után egy fordulóban találtam magamat, aminek a végén egy lépcső kapott helyet. A fordulóban megtaláltam a következő villanykapcsolót, így azt is felkattintottam.

51. Vélemények

Sziasztok! Már régen posztoltam, ezért ma írok nektek. :) Most elsősorban a ti véleményetekre lennék kíváncsi. Azt szeretném megkérdezni, hogy mit szeretnétek jobban: Írjam a második regényt is és rakjak fel a blogra oldalakat, vagy feküdjek neki teljes erőmből A fény gyermekének és írjam át, a már említett módon?
Nos, véleményeket várok. :)

2010. október 21., csütörtök

50. Új project

Dorán! Nem találtad el, nem az új regényen dolgozom! Tudom Hugi, hogy ígértem, hogy teszek fel frisset, de teljesen kiment a fejemből, pontosabban elterelődött a figyelmem. Na nem baj, holnap pótolom. Ez nem a lustaságom miatt van, hanem.... (be fogtok halni rajtam).....NARRÁTOR VÁLTÁS KÖVETKEZETT BE A FÉNY GYERMEKÉNÉL. Ugyanis, eddig külső szemmel lehetett "látni" a történetet. Úgy mint mondjuk, a Harry Potter-ben. Tehát, én voltam a "mesélő". (XY idement, ZQ ezt csinált, azt csinált, így érzett, úgy érzett.) Azonban, az új regényemet a főszereplőm elbeszélése útján olvashatjátok, amint azt észrevettétek, mikor feltettem az első oldalt. Nos, éppen írtam a történetet, azért, hogy ne egy, hanem két oldalt rakjak fel nektek, mikor is rájöttem, hogy sokkal intenzívebben tudok érzelmeket kifejezni, a főszereplőm megszólaltatásával, mintha külső szemlélőként írnám le a dolgokat. Tehát, A fény gyermeke teljes átírásra kerül, és nem az én, hanem az Emma hangján fog megszólalni a történet. Ami annyit tesz, hogy az "Emma zilálva ébredt..." átalakul, "Zilálva ébredtem..."-re.  Ez nekem nagyon-nagyon sok plusz munkát, átírt oldalakt, kivágott és újonnan írt részeket fog jelenteni, de higgyétek el, ezerszer jobb lesz így.
Várom a véleményeket. :D

2010. október 17., vasárnap

49. Csak a tisztán látás végett

1. Nem tűröm a blogomon a trágár megnyilvánulásokat. Ide többnyire értelmes, igényes, kulturált emberek látogatnak el, akik nem szívesen olvasnák a különböző vulgáris kifejezéseket. Aki ilyet használ a chat-ben azonnal bannolom, a hozzászólását pedig törlöm.

2. Nem reklámozom az oldalt különböző honlapokon. Egyedül a facebook-on találhattok olyan linket, ami általam került fel oda. Az sem reklám végett, hanem, hogy az olvasóim, akik szeretik a blogomat tudják, ha új poszt került fel. Minden egyéb oldalon található link nem az én kérésemre került oda fel, így nem is engem illet a felelősség.

3. Kedves Olvasóim! Tudom, hogy ha többször ide látogattok erre az oldalra, akkor valamelyest tetszik nektek. Azt is tudom, hogy van pár aktívabb olvasó, akik szeretnék, hogy még többen ismerjetek. De arra kérlek benneteket, hogy csak és kizárólag olyan jellegű oldalon reklámozzatok, amelyeknek direkt ilyen rendeltetése van. Értem ezalatt, hogy könyvekkel, regényekkel, fantasyval, kortárs irodalommal, új magyar írókkal stb. foglalkoznak. Tudjátok, ami sok az sokk. Tehát, nem kell, hogy a vízcsapból is én folyjak, hiszen így az ellenkező hatást érjük el. :)

2010. október 16., szombat

48. Jó hírek

Újabb 2 fejezetét dolgoztam át  A fény gyermekének. Nem volt sok idő, de teljesen elfáradtam. A történet maradt, csak a párbeszédeken csinosítottam egy kicsit. Úgy döntöttem, hogy a jövő hét végén befejezem a regényt. Ez kicsit nehéz, mert nem akarom még, hogy elkészüljön. Olyan jó bíbelődni vele, így ha végérvényesen készen lesz, még egy utolsó átdolgozáson át fog esni. :D Teljesen kicsinosítom, hogy tökéletesen fessen. Aztán elküldöm a kiadónak, akikkel már beszéltem, majd indul a várakozás. :)

2010. október 10., vasárnap

47. Új regényem első oldala

Soha nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer az elől fogok menekülni, akit valaha a legjobban szerettem. Mámoros éjszaka volt. Daviddal éppen hazafelé tartottunk a Sakál klubból, ami a város – köztudottan – legrosszabb hírű klubja volt. A szüleim sosem engedtek volna el egy ilyen lebujba, ezért mindig kitaláltam valami mesét, hogy egy pár órát élhessek. Igen, most már jól tudom, hogy az egész arra ment ki, hogy kiélvezhessem fiatalkorom minden egyes percét, amit nem kell az apácák között töltenem. De akkoriban nem voltam ezzel tisztában. Szerelmesnek hittem magam. Túlzottan szerelmesnek. Talán ezért bíztam annyira Davidban, hogy nem kérdeztem semmit, amikor hazafelé tartva hirtelen satuféket nyomott és bekanyarodott egy kihalt földútra. Ez volt régi életem utolsó, és új – sokkal szörnyűbb – életem első napja. A sötétbe burkolózó út sejtelmesen kanyargott a búsan lengedező fák között, így végül nem bírtam tovább, és kíváncsiságom felülkerekedett rajtam.
  • Hová viszel? – súgtam a fülébe, majd lágyan végigsimítottam a belső combján.
Megborzongott, de nem felelt, csak sunyi mód mosolygott rám ég kék szemeivel. Az út rövidesen egy tisztásba torkollott, ahol David leállította a motort, és kiszállt. Gyors léptekkel a hátsó üléshez vágtatott és kivett egy nagy, piros, bolyhos pokrócot.
  • Gyere! – szólt alig hallhatóan. Szavaitól megborzongtam.
Egy igazi rossz fiú volt. Problémás barátokkal és megannyi nőüggyel a háta mögött, a karjaiban mégis hercegnőnek éreztem magam. Így utólag visszanézve életem eme szakaszát, azt mondhatom, hogy a karjaiba menekültem unalmas, szürke életem elől. Azonban, mi tagadás, isteni volt vele lenni, testileg, lelkileg egyaránt. Legalábbis, azt gondoltam. Hiszen olyan vadul és érzékien csókolt, hogy a legunalmasabb, legátlagosabb percekben is el tudta érni, hogy kedvem legyen összeforrni tökéletes testével.
  • Miért jöttünk ide? – kérdeztem megjátszott érdektelenséggel.
  • Augusztus van, nem? – felelte olyan hangsúllyal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy augusztusban az emberek erdei tisztásokon tengetik a szabad idejüket.
  • Igen. Valóban az van. – feleltem zavartan.
  • Csillaghullás Baby! Ma lesz a legtöbb hullócsillag az égen. – felelte mosolyogva. Láthatólag jól szórakozott lassú felfogásomon.
  • Vagy úgy. – fújtam.
Még így, fél év után is tudott meglepetéseket okozni. Azon gondolkodtam, hogy mikor tanulhatta a romantikát, de nem tudtam rájönni. Eddig a kapcsolatunk a szenvedélyről és a kéjről szólt. Legalábbis az ő szemszögéből nézve. Felvetődött bennem a gondolat: Talán velem máshogy gondolja, mint az eddigi barátnőivel? Elvégre, már 23 éves. Ideje lenne egy komoly kapcsolatnak, az életében...
Leült a plédre és elővett egy üveget fekete dzsekije alól.
  • Kérsz? – kérdezte rossz fiús mosolyával.
  • Ezt meg honnan szerezted? – érdeklődtem. Hiszen egész nap együtt voltunk. Nem tudtam, mikor volt ideje italt vásárolni.
  • Ne törődj vele. – vágta rá, olyan hangnemben, hogy éreztem, jobb nem feszegetni a témát.
  • Vodka? – fintorogtam.
  • Baby! Ne válogass. – felelte, de még mindig mosolygott.
  • Hát jó, nem bánom! – egyeztem bele és meghúztam az üveg tartalmát.
Mielőtt össze jöttem volna vele, az a jó kislány típus voltam. Semmi alkohol, semmi cigi, elit gimnázium, szín jeles bizonyítvány. Az orvosira készültem. Szerettem volna életeket menteni. Az én életem azonban nem volt életnek nevezhető. Unalmas, kisvárosi lány voltam. Talán ezért is lett elegem a „szende szűz” életből. Kalandra vágytam, izgalomra. Mikor először megláttam, már akkor tudtam, hogy egy pillanat alatt véget fog vetni pedáns életemnek. A parkban találkoztunk. Éppen az egyik barátja kutyáját sétáltatta szívességből, én pedig szokás szerint a tankönyveket bújtam. Megkérdezte, mit olvasok, mire közönyösen rávágtam, hogy biológiát. Erre elmosolyodott, és faggatni kezdett, hogy hol járunk. Na persze, hogy az emberi testet vettük azon a héten, és ami még jobb, a szaporodást. Szégyenlősen elmagyaráztam neki, majd felnevetett.

Nos, ez volt az első oldala az új regényemnek. (Csak érdekességként közlöm, hogy egy fél üveg bort ittam meg, mielőtt ezt megírtam :P).  Kíváncsian várom a véleményeket. :D

2010. október 9., szombat

46. ÚJ-donság

Kedveseim! Ti vagytok az elsők, akik megtudják, hogy egy új regénybe kezdtem. :D Persze, természetesen A fény gyermeke készül el előbb, de az új regény első 4 oldalát kénytelen voltam megírni. Hajtott az írói ösztön. (Ha van ilyen egyáltalán XD). Most már van egy olyan fonal előttem, amit csak el kell kapnom, és ha elég ügyesen szövöm, végül egy gyönyörű, izgalmas, érdekes és kalandos történet képe fog kialakulni a szőttesen. Annyit már elárulhatok, hogy lényegesen eltér A fény gyermekétől, mindazonáltal, a fantasy kategória megmarad. :D

45. Vannak dolgok, amelyek egyszerűen felháborítanak...

Tehát, mint a címből is érződhet, mérges vagyok. Sőt! Nagyon mérges vagyok. Elegem van már abból, hogy az emberek egy bizonyos része folyamatos jelleggel fikáz le olyan alkotásokat, amelyek alapműnek számítanak a világ, vagy akar a kortárs irodalomban. Erre csak azt tudom mondani, hogy : Emberek! Mindenkinek van lehetősége írni. Aki tud, alkosson jobbat! Kíváncsian várom.
Egyébként sem tudom megérteni, hogy lehet olyanokat mondani, egy világszerte elismert regényre, hogy: "béna", és a kevésbé ízléses társai.
Sosem használnék ilyen jelzőket egy könyvre. Esetleg azt, hogy nekem nem tetszett, vagy nem az én világom, távol áll tőlem, nem keltette fel az érdeklődésemet.
Nekem ez fájó pont, bárki művét is hallom/olvasom, hogy fikázzák, ugyanis tudom milyen munka van egy regény megírásával, és nem hiszem, hogy bármelyik írónak/írónőnek könnyebben ment volna, mint nekem. Mindannyian sokat szenvedünk, igaz, édes szenvedés, de akkor is szenvedés. Hiszen nagyon babrás feladat, mindazok ellenére, hogy gyönyörű és felemelő élmény.
Ezt mindenképpen szerettem volna megosztani veletek. :)

2010. október 8., péntek

44. Segítsetek, ha tudtok.

Bizonyára ti is hallottatok már a Veszprém megyében történt katasztrófáról. Gondolom, senkinek nem kell elmesélni, mi történt, de ha mégis akkor írjátok be google-be, hogy vörös iszap. Na már most, nem tudom mennyire igaz, de a lelkiismeretem úgy lesz tiszta, ha bemásolom ide, ami már a facebook-on és az iwiw-en is elért hozzám.
Tehát:

"Devecser és környékén a vörösiszap okozta katasztrófa következtében az embereknek el kellett hagyniuk házaikat, állataikat. Az állatvédők kér ik a menhelyeket és magánszemélyeket, hogy aki ideiglenesen be tudna fogadni állatokat, jelentkezzen Lakos Györgynél a 30/507-2062-es számon a nap bármely szakában. FONTOS!
Ezek nem kóbor állatok, mindegyiknek megvan a gazdája, csak a kitelepítés miatt nem tudja hol elhelyezni. A sérült kutyák kezelését az állatvédők vállalják, ez ne riasszon vissza senkit. Kérünk mindenkit, aki tud, segítsen! Köszönjük !"


(Semmilyen korrekciót nem hajtottam végre a szövegen, úgy gondoltam, hogy illendő úgy hagyni, ahogy azt egy nemes lelkű emberke begépelte). 

43. A fény gyermeke

A fény gyermeke hamarosan elkészül végre. Átolvastam az utolsó fejezetet, ami eddig elkészült és rájöttem, hogy kevesebb hiányzik már, mint ahogy emlékeztem. Azonban mérges vagyok magamra, mert (szerintem) 2 hete egy árva szót sem írtam, azon kívül, hogy javítgatásokat végeztem. Ma minden bizonnyal írni fogok. Ugyanis, ha sokáig nem írok, akkor kizökkenek a regény hangulatából. Éppen ennek "köszönhetően" vett új fordulatot kétszer is a fény gyermeke. Most azonban már annyira fel van építve a sztori, a történet darabjai olyan pontosan illeszkednek egymáshoz. és illenek össze, hogy nem lenne tanácsos, egy új irányba terelni a mellékszálakat sem. Tehát, ha szeretném megőrizni az eredetileg elképzelt történetet, muszáj lesz újra összeforrnom vele.

42. Újra itt

Elérkezett egy újabb péntek, amit tölthetnék az írással, a tanulással vagy akár a pihenéssel is. Igen... minden bizonnyal tölthetném valamelyikkel. Elterveztem, hogy ma írok egy fejezetet, aztán este partyzunk, holnap befejezem a szemináriumi dogámat (még hiányzik egy interjú), holnap után pedig angolozok. Az is előfordulhatott volna, hogy a sorrend változik, de azt semmiképp sem gondoltam, hogy zsebkendő halmok közül kell ki kukucskálnom, hogy megtaláljam a teámat és kortyoljak belőle egyet, ami enyhíti a torokfájásomat. :S Nos igen.... kemény két éve nem voltam beteg. Na de most aztán bepótolom. Láz, fejfájás, köhögés, és minden adalékanyag összekeverődött, hogy létrehozzák életem legrosszabb napját. Vagyis... az elmúlt pár hónap legrosszabb napját. :( Fantasztikus. Nem baj, azért próbálom a jó oldalát nézni a dolognak. Legalább nem leszek olyan hiperaktív, hogy egész nap csináljak valamit. Kipihenem magam, és ha felkeltem (feltéve, ha jobban vagyok) folytatom az én drága kis regényemet. :) A szereplőim már biztosan hiányolnak, megunták az egy helyben állást. :P

2010. október 4., hétfő

41. Az ígért részlet

Úgy döntöttem, hogy most az egyik kedvenc szereplőmről, Oliviáról rakok fel egy részletet. :) Nos, várom a kritikákat.



Olivia gyönyörű fiatal lány volt, pengevékony ajkai félelmetes szimmetriával futottak végig selyem hatású bőrén. Hosszú, hullámos fekete haja meg-meglebbent a legyezője kavarta széltől. Előkelő, és jól nevelt lánynak tűnt, akinek meg van mindene, amire ember csak vágyhat. De a szemében mégis szomorúság lakozott. Emmának nem is kellett sokáig gondolkodnia rajta, hogy mitől lehet olyan keserű a tekintete. Elég volt egy pillantást vetnie Mr. Candle-re. A férfi sötét, ráncos bőrét számos májfolt tarkította, még a homlokát és az arcát sem kímélve. Hófehér haja már csak a feje búbján volt látható, pont úgy festett, mint a hegyek hósipkái. Emma megborzongott a gondolattól, hogy ezt a lányt akarata ellenére, a vérvonal megőrzésének céljából adták hozzá az öregemberhez. A kis Olívia még alig lehetett 17-18 éves, mégis véget ért az élete, az esküvője napján. Emma abban is biztos volt, hogy a lány előtt két lehetséges út áll. Az egyik lehetőség, hogy meghal a csatában, a másik, hogy a férje hal meg. De ahogy elnézte a házaspárt, abban biztos lett, hogy a lány egyik lehetőséget sem bánná.

2010. október 3., vasárnap

40. Ősz

Szerettem volna összhangba hozni a blogot az ősz hangulatával, ezért egy háttércserét hajtottam végre. Remélem tetszik, de ha nem akkor komizzatok a chatbe. Félig-meddig elkészültem a ppt-vel, igaz még vannak hiányosságok, de mára már nem érdekel. Komolyan azon gondolkodom, hogy valami vitamint kellene szednem, ami ad egy kis energiát, mert ez nem állapot, hogy a hét minden egyes napján, még hétvégén is fáradt vagyok. Nem is érdekelne különösebben, ha nem lennék nagy munkában. Mint tudjuk a könyv hamarosan elkészül(ne), ha nem lennék folyton elfoglalt, vagy éppen egy élő halott. :S Na tessék, megint ásítottam. Holnap pedig kezdődik minden elölről, csak egy fokkal nehezebb kiadásban. Na jó, nem panaszkodom. Biztosan van olyan emberke, akinek nehezebb dolga van. Megyek, átfutom az utolsó fejezetet, ami eddig kész van, kijavítgatom, aztán alvás. Holnap valószínűleg nem leszek itt, ugyanis média angolt tanulok, de kedd este ha minden igaz "találkozunk". Éppen itt az ideje egy újabb adag információnak A fény gyermekéről. :)

2010. október 2., szombat

39. Hétvége és egyéb nyalánkságok

Alig vártam, hogy végre elteljen az a négy nap, amit a suliban töltök, és végre írhassam tovább a regényemet, de persze nem lett belőle semmi. :( Pénteken segítő kommunikáció órára csináltunk egy ppt bemutatót csoporttársammal, (vagy inkább barátnőnek nevezném). Persze még nincs kész, ezért holnap ülhetek neki, befejezni. Még egy videót is össze kell vágnom, hmmm isteni lesz. Ma szülinapoztunk, nagymamám 60. születésnapját ünnepeltük, az egész család össze gyűlt, emellett unokahúgomnak, Petrának is névnapja volt. Tehát, a mai nap megint ki volt lőve. Holnap azonban szakítok rá időt, ha elalszom fölötte, akkor is. Egyébként egyre inkább úgy érzem, hogy a szereplőim valamelyest a barátaim is, néha jobban ismerem őket, mint saját magamat. Ez ijesztő, de így van. Egyébként nem is tudom mit várok így másoktól, ha még én sem igazodom el magamon. Az emberek általában félre ismernek, gyakran nem is kedvelnek, hiszen nem ismerik az igazi Dawnt. Igazából egy "lelkis", jóhiszemű, mások problémáit a magamé elé helyező lány vagyok. Ez néha jó, néha rossz, de hiszem azt, hogy meglesz érte a jutalmam, egyszer az életben, vagy az életem után. Hiszek a túlvilágban és hiszem azt, hogy van valami felsőbb erő, ami mozgatja a világ szálait. Ezt ki hogy nevezi, mindenkinek más, de alapjában véve ugyan az.
Na ennyit  filozofálgatásról. :) A regényt illetően anyukám új ötleteket adott, no nem a történettel kapcsolatban, hanem a megjelentetés módjáról. Nem is tudom, mit csinálnék nélküle. Ő a legfontosabb ember az életemben, több van köztünk mint anya-lánya kapcsolat, ami szerintem annak is "köszönhető", hogy kiskorom óta így lettem nevelve. Szóval.. köszi anyuci. :) Ő tett azzá ami vagyok, és ami leszek. Ha ő nincs, talán (sőt.. biztos), hogy a tehetségem a semmibe vész.

2010. szeptember 28., kedd

38. Annyira drágák vagytok!

Igen, amit a címben leírtam az csak és kizárólag RÁTOK vonatkozik. Köszönöm szépen a sok kedves levelet, amit kaptam. Nagyon jól esett, el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire. Egy picit el is érzékenyültem, a felismeréstől hogy ennyien szurkolnak nekem és támogatnak. Emellett annak is nagyon örülök, hogy új ismerősökre tehettem szert és ha nem is jön össze a könyv kiadás (habár remélem, hogy nem így történik) már akkor is megérte belekezdeni ebbe az egészbe. Bármi kérdésetek vagy problémátok van nyugodtan írjatok továbbra is a klyna18@gmail.com vagy a klyna@citromail.hu emailcímekre.

Olyan szívesen írnék még nektek, de ma sajnos nincs rá lehetőségem. Nagyon korán kelek és egész nap bent leszek a suliban, de ígérem holnap írok egy szép kis bejegyzést. :)

2010. szeptember 26., vasárnap

37. Helyzetjelentés

Kint ülök  teraszon. Körülöttem a lágy, éjjeli szellő táncra perdíti a lehulló faleveleket, hogy egy utolsó táncra invitálja őket, mielőtt örökre eggyé forrnak a földön hömpölygő társaikkal. A félig megkopasztott cseresznyefa félelmetesen mered az ég felé, a kinti villany halovány fényében, csupasz ágai integetnek a felhőrétegen sejtelmesen áthatoló aranyszínű holdsugárnak. A szél egyszer-egyszer felerősödik, időnként beletúr a hajamba, végtelen kezével hosszasan simogatja az arcomat, amíg utolsó keringőjét járja az aláhulló falevelekkel. A kedvenc rózsaszín plédem palástként terül el a vállamon, némi meleget csempészve ezzel a hideg, őszi éjszakába. Első kézből nézhetem végig a természet haláltusáját, amint lassan veszít az ősz seregei ellen és közben arra gondolok, hogy ez a körforgás szeli át az egész életünket. Megszületünk, alkotunk és meghalunk. Ezért nem szabad sosem feladnunk és meghátrálnunk. Küzdenünk kell az álmainkért, a vágyainkért, amíg a haláltáncot járó levelek sorsára nem jutunk, hogy végül édes ölelésben összeforrjunk rég elvesztett szeretteinkkel, pont úgy ahogy a száraz levelek egyesülnek a földön elterülő avarban.

Ööö! Ez egy kicsit érdekesre sikerült, de most elkapott valami furcsa érzés. :D Hát.. remélem nem hangolódtatok nagyon le a bejegyzésem miatt. :D

36. Felturbózás

A megnövekedett látogatószámnak köszönhetően újult erőre kaptam, ami annyit tesz, hogy a mai este folyamán addig biztosan nem alszom el, amíg meg nem írok egy fejezetet. :D Ezt nektek köszönhetem, hiszen rengeteg hitet merítettem az érdeklődésetekből. Már-már kezdtem elszomorodni, hogy senkit nem érdekel amit én itt össze fecsegek, de amint látom tévedtem. Ennek is köszönhető, hogy a tegnapi nap folyamán felkerült a regény első pár sora. :) Úgy gondoltam, tartozom nektek ennyivel és ha ilyen szép számban növekedünk, további  részletek várhatóak. Ez úton szeretném megköszönni, az unokahúgomnak, és minden kedves látogatónak, aki reklámozta a blogot, hogy ennyire sokat segítettetek. Ti vagytok az első olvasóim, az elsők akik hitet adnak, akik támogatnak és formálják ezzel magát a regényt is. Ha ebből a szemszögből közelítjük meg, mindannyian benne lesztek a regényben, az érzéseim, a gondolataim, mind megfognak jelenni, és szövik a történetet, amit a ti támogatásotok fakaszt ki az agyamból. Remélem továbbra is lelkes olvasóim lesztek, és nem csak ha a blogról van szó, hanem a kész művet illetően is. Aki úgy gondolja, hogy nem az ő stílusa, ízlésvilága, érdeklődési köre ez amit írok és ahogyan írom, annak csak annyit tudok mondani, hogy semmi probléma nincs belőle, hiszen a világ tele van színesebbnél színesebb egyéniségekkel, és a cél az, hogy megtaláljuk benne önmagunkat. :)

2010. szeptember 25., szombat

35. 100

Gratulálok a századik látogatónak. :) A mai nap folyamán 100-an jártatok itt és ez már reális adatot mutat. :D Ne feledjétek, a blog értetek van, nem értem. Semmi sem fontosabb nálatok, remélem ezzel tisztában vagytok. Köszönöm az érdeklődést és a bizalmat. :) Szeretlek Titeket. Puszi, Dawn.

34. Ajándék

Jól van, jól van! Tudom, hogy nem szabadna, de annyira fontosak vagytok nekem, hogy muszáj adnom egy kis ajándékot. :) Ez a regényem első pár sora. Ezt Jackson-on és anyun kívül még senki más nem láthatta, ezért érezzétek magatokat szerencsésnek. :)


Emma zilálva ébredt. Gyorsan felkapcsolta az éjjeli szekrényen álló kislámpát. Körbenézett, de az ósdi, nagy ruhásszekrényen kívül semmi mást nem látott. Hirtelen valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés terjedt szét a testén. A zsigereiben érezte, mintha valaki figyelné.
– Kezdesz becsavarodni Emma! – suttogta magának, majd még egyszer körbetekintett a lila tapétás padlásszobában, és visszafeküdt aludni.
Reggel egy ismerős illatra ébredt, enyhén odakozmált pirítós illat csapta meg az orrát. Lesietett a konyhába, de nagy meglepetésére nem talált otthon senkit. Az asztalon egy kis cetli hevert, neki címezve. A kezébe vette és olvasni kezdte....

Nos, ennyi lenne. Nem sok, tudom, de remélem ennek is örültök. :) Ma kicsit aktív vagyok, amit annak tudjatok be, hogy nem kellett mennem suliba. 

33. Jönnek, jönnek, jönnek :D

Túlléptük a 500. látogatót, és a látogatottság számláló szeptember 2.-án került fel az oldalra, tehát ezt sikerként könyvelem el. :D Ami még jobb, körülbelül 10 perce voltam itt és akkor állt 488 főn, most azt hiszem 504-et láttam. :D Köszönöm az unokahúgomnak, valamint Jackson-nak a reklámot. :D Örök hálám. :)

32. Mindenről, mert kissé elhanyagoltam a blogot. :(

A fény gyermeke eddig megírt összes fejezete PDF formátumba lett átalakítva, így ha ránézek olyan érzésem lesz, mintha valóban egy könyvet olvasnék. Dolgozom a befejezésen, és remélhetőleg egy hónapon belül el is készülök vele. A nyárhoz képest sokkal kisebb a forgalom a blogon, de ez persze érthető, hiszen iskola idő van. Új hátteret állítottam be, mert már nagyon untam a régit, remélem tetszik, ha nem, akkor a chat-be írhattok javaslatokat, milyen színvilágot tudnátok elképzelni a blognak. Gondoltam rá, hogy felteszek ide egy kisebb részletet, de sajnálatos módon nem tehetem, ugyanis... hmmm mind egy, még nem árulok el semmit. :) Szép napot mindenkinek, szerintem este még jelentkezem.

2010. szeptember 23., csütörtök

31. Mit olvasok most?

Kevéske időmből a tanulás, a suli, a barátok és a regényem mellett természetesen szánok időt az olvasásra is, hiszen nem tudnék sokáig meglenni a tehetséges regényírók alkotta fantázia világok nélkül, ahová el lehet menekülni a szürke és fárasztó hétköznapok elől. Ha szeretitek a vámpírtörténeteket, feltétlenül olvassátok el Anna Rice: Interjú a vámpírral című regényét. Mondjuk, szerintem a kezdő olvasóknak kissé nehéz lehet a nyelvezete, de kellő lelkesedéssel felül lehet kerekedni rajta. Én egyébként olvastam tőle : Interjú a vámpírral, Lestat a vámpír, Kárhozottak királynője, A testtolvaj meséje és a Memnoch, a sátán című könyveket. Természetesen nem ez az összes, de erre futotta a keretből. Nem szeretek könyvtárba járni, az pedig, hogy lelopjam a netről teljességgel lehetetlen, nem vinne rá a lélek. Csak és kizárólag akkor olvasok el egy könyvet, ha meg tudom venni. Ezért gyűjtök pénzt és megveszem a többit is. :) De addig is újra olvasom az Interjú a vámpírral- című művet, ugyanis olyan régen olvastam, hogy már alig emlékszem a történetre. Most járok ott, hogy Claudia vámpír lett. Aki látta filmen (én sajnos nem) vagy olvasta könyvben, tudja miről beszélek, aki pedig nem, az tegye meg, hiszen felemelő élmény. (Számomra legalábbis az).

2010. szeptember 20., hétfő

30. Otthon lenni...

Ha végre kényelmesen elhelyezkedhetek az én megszokott kis ágyamban, könyvektől, beadandóktól, tollaktól, füzetektől mentesen rávetem magam a laptopomra és mindent kiírok magamból, ami egy szép fejezettel gazdagítja a regényemet. Szám szerint az utolsó előttivel. :) Erre a hét végén, pontosabban péntek reggel kerül sor, amikor nem kell a suliban, vagy éppen Debrecenben lennem és csak a szenvedélyemnek hódolhatok egész nap, a "műtermemben", ami nem más, mint a szobám. Csak és kizárólag ott tudok igazán átszellemülni, olyannyira, hogy egy egész fejezetet virtuális papírra vessek. Jó éjt, kedves olvasók, nekem sajnos takarodó van :D

2010. szeptember 19., vasárnap

29. Jackson

Ígértem, azt hiszem, hogy teszek fel képeket amiket Jackson készített, és amelyek (minden bizonnyal) hamarosan elkészülnek. Nos, kész "terméket" még nem tudok mutatni, de itt egy nyers változat. Noha nem éppen egy műtermi képről van szó, reméljük Jackson kreál belőle valamit. Egyébként ő a legőszintébb és legsegítőkészebb ember, akit valaha is szerencsém volt ismerni. Ő olvassa a regényemet és (remélem) őszintén elmondja a véleményét. :) Nos, Jackson szerint 10 ből 10 es. :D De szerintem elfogult. :D Habár ő nem ezt mondja.

28. Tikk-Takk tikk-takk

Szorít az idő kedveseim. Szeretnék már minél hamarabb elkészülni a regénnyel, ugyanis máris egy halomnyi teendőt zúdítottak a nyakamba a kedves tanáraim. Ami persze nem baj, hiszen így tanul az ember, de elveszi az időt minden mástól. Most van negyed kilenc és nekem még el kell olvasnom Kosztolányi Esti Kornéljának első és kilencedik fejezetét, valamint meg kell írnom egy beadandót az internet történetéről, amit holnap reggelig fel is kellene töltenem. Ja, és még akkor meg sem említem az interjút, amit már el kellett volna készítenem. De mi lesz akkor az én kis történetemmel? Igen, bizonyára páran már tudjátok a választ: Órán fogok írni. Vannak ugyanis kevésbé érdekes óráim, különösképpen amelyek a PR szakirányhoz tartoznak, hiszen én írott és elektronikus sajtón szeretnék tovább menni, így a PR eléggé hidegen hagy. :)

2010. szeptember 18., szombat

27. Levelek

Kaptam jó pár levelet, hogy érdekesnek vagy éppen izgalmasnak ígérkezik a könyvem. Szeretném megköszönni, NEKTEK, hogy így ismeretlenül is, egy ajánló és 1-2 nyúlfarknyi kiragadott részlet alapján is bizalommal fordultok felém. Írták páran, hogy küldjem el nekik a könyvet, hogy elolvashassák. Nos, ez gyakorlatilag lehetetlen, hiszen nincsen még kész. De kedves, hogy érdeklődtök, folyamatosan. Akik írtak azok kaptak egy válasz levelet, így ők már tájékozottabbak, de ti sem maradtatok le semmiről. Tehát, a hír az, hogy ha nem sikerül kiadót találnom a könyvemnek, akkor felpakolom a blogra. :) Így ti ingyen hozzá juthattok, viszont ha sikerül kiadót találnom, akkor is van lehetőség ingyenes példányt bezsebelni. :) De ezt már úgyis tudjátok. Ha mégis van valaki, akinek elkerülte a figyelmét, azzal tudatnám, hogy aki a legjobb reklámot csinálja, ingyen könyvet kap. :)

2010. szeptember 14., kedd

26. Szösszenet nektek, estére :)

Hulla vagyok! Ma is 8-ra értem haza a suliból. Gondoltam megosztom veletek, hogy már az indavideón is fent vannak az ajánlók. Ha beírjátok, hogy A fény gyermeke, minden bizonnyal kidobja. :) Egyébként a jó hír az, hogy volt erőm és időm lekaparni pár oldalt, egy füzetbe, amit mindig magammal hordok. Olyan érdekes volt egy 3órán át tartó tanórám, hogy muszáj volt folytatni a regényt. :) Így a legjobb dolgozni, a régi szép emlékek, mikor még órán véstem lefele. :D Na megyek is, alszok mert holnap 5-kor wake up. :D

2010. szeptember 9., csütörtök

25. Késés

Kicsit késésben vagyok az írással, ugyanis más dolgok vették el az amúgy is kevés időmet. Egyébként azt nem értem, hogy egész nap itthon ülök, még egészen 3 napig és még sincs időm semmire. Ma mondjuk írtam, de nem sokat. Most azonban folytatom. Gondoltam, adok már egy kis élet jelet magamról, hogy tudjátok, itt vagyok és nem kerültem át egy párhuzamos világba....

2010. szeptember 7., kedd

Dawn: A fény gyermeke (2. ajánló)

23. Ajánló

Elkészült az új könyv ajánló videóm, ami sokkal egyszerűbb, mint az előbbi. Ennek részben a szövegét is én írtam, kivéve azt a részt, amikor éppen engem fényeznek. :) Na, az nagyon nem tetszett, de hát Istenem, ilyen ez a reklám szakma. :) Remélem tetszik és egy pici információt is tudtam nektek adni. Egyébként a vidit megleshetitek a lap alján. :)

2010. szeptember 6., hétfő

22. Képzelet

Kíváncsi vagyok arra, ti, hogy képzelitek el a főszereplőimet. Leírom a külső megjelenésüket, rendben?

Nos, talán a főhős nőmmel kezdeném.
Tehát Emma.. nos, ő egy átlagos testalkatú lány, az én szememben olyan 165 centi méter magas, 50-55 kilós. Nincsenek rajta plusz kilók, de nem is az a cica baba típus. Inkább sportos, mint nőies, azonban van benne valami törékenység is. Hosszú, hátközépig érő csoki barna haja van, ami enyhén hullámos, vagy talán a loknis szó jobban illik rá. Világos bőre van, de nem a twiligt-ból ismeretes hófehér bőr, inkább (ebben rám hasonlít) sápadt, enyhén rózsaszín pír van az arcán. A szemét anyukám ihlette, gyönyörű macska szemei vannak, nagyok és smaragd zöldek. A szempillái dúsak, szépen keretezik a zölden csillogó szemeit. Egy tipikus baba arcú lány, enyhe kacérsággal vegyítve.

A másik főhősöm, Edmund egy vérbeli harcos testalkatával rendelkezik. Izmos felsőtest, kockás has. Az izmai azonban nem olyanok, mint egy testépítőnek. A hasán halványan rajzolódnak ki a kockák, a karjai testalkatából fakadóan izmosak, de nem kigyúrtak. Bevallom, kicsit hasonlít a tesómra. (Habár nem szándékosan). Hatalmas csoki barna szemei vannak, de fényben enyhén zöldesen csillog a pupillája körül. A haja nem kimondottan barna, fellelhetőek benne egy kis fekete beütés nyomai is és általában kócosan mered az ég felé, dús erős szálaival. Az én szememben olyan 180-190 centi közötti a magassága. Neki sincs sötét bőre, de messze nem olyan világos, mint az Emmáé.

No, a többit pedig a fantáziátokra bízom. Elvégre egy könyvnek ez a lényege, nem? Azt szeretném kérni, hogy van időtök és kedvetek alkossátok meg őket. Mondjuk számítógépes progival, vagy egyszerűen csak rajzoljátok le. Annyit még megjegyeznék, hogy a regény tele van középkori elemekkel, ami az öltözködést is befolyásolja. :) Ennyit még segítettem. Ha valaki készít nekem egy fantázia rajzot, (lehettek többen is természetesen). Küldjétek el az email címemre: klyna@citromail.hu, vagy klyna18@gmail.com. Ha szeretnétek, hogy kitegyem az oldalra, akkor írjátok oda a levélbe. :) Kíváncsi vagyok, ti hogyan látjátok a főhőseimet. :) Jó alkotást kívánok.


(Ha kimondottan jól sikerül, és a készítő is beleegyezik, jutalom fejében mehet a borítóra. Ha azonban a kedves készítő nem szeretné viszont látni a munkáját egy könyvön, akkor csak én gyönyörködöm majd benne, na és persze azok, akiknek a készítő megengedi.)

2010. szeptember 2., csütörtök

25. Matilda levele

„Csomagoljatok össze minden holmit, amiről úgy gondoljátok, hogy szükségetek van rá. Hat órakor felbukkan egy portál a nappali közepén. Nem lesz sok időtök, ezért gyorsan ugorjatok bele. Nem várhatunk tovább, ideje elkezdeni a harcot. A király a korona keresésére indult és ha megszerzi eljön hozzám a jogarért. Ha együtt lesz a jogar, a palást és a korona megállíthatatlan lesz. Egyszer és mindenkorra le kell taszítani a jogtalanul elfoglalt trónról. Mire legközelebb vissza tértek ebbe a házba a jogos örökös uralkodik majd Montinorban. Legyetek óvatosak és körültekintőek, ne hozzatok árulókat.”
Matilda


Matilda kulcsfontosságú szereplője a történetnek. Tudom, hogy ez így semmihez sem köthető, de én azért megosztom veletek. Ez a levél bonyodalmak tömkelegét fogja elindítani és közelebb lendíti hőseinket a céljukhoz. :) Aki elég szemfüles, egy nagyon fontos dolgot le fog szűrni belőle.

24. Látogatók

Felkerült egy látogatottság számláló, hogy legyen valamicske fogalmam, hányan is mászkálnak erre. :) Ha érdekel benneteket is, jobb szélen, alul megkukkanthatjátok. A számlálás most indul. :D 21:58


Emellett felkerült egy új, sztem áttekinthetőbb design is. Remélem tetszik. :)



És ha már ezt a két dolgot közöltem, akkor ide illik még, hogy a szerzői jogokról való tájékoztatás is felkerült az oldalra. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy a törvény ugyan úgy védi a blogokat, mint ha egy kiadónál jelentetne meg valaki egy könyvet, vagy egy papír cetlire írna egy verset. :)

23. Kezdő író topikos ajánló

Emma Redway egy átlagos 16 éves lány, aki az átlagos középiskolások, átlagos életét éli. Azonban a múltjában vannak olyan fekete foltok, amelyek eddig rejtve maradtak előtte. Egy napon múltja csodás világa hatalmas utazásra szólítja, választási lehetőség nélkül, a mágia és a sötétség világába. Út közben lelkes segítőkre talál, akik próbálják óvni, védelmezni a rémült és összezavarodott lányt, de ők sem képesek megóvni mindentől. Emmának be kell látnia, hogy minden okkal történik, hogy a látszat néha nem fedi a valóságot, és hogy egész élete hazugságokra épült. Az erő azonban, ami születésétől fogva átjárja a testét hamarosan a felszínre tör és kalandok sokaságán kíséri keresztül a lányt, hogy a végén szembenézzen legnagyobb ellenségével... a sötétséggel. A szerelem, a hit, a barátság, a remény és az önfeláldozás mind más értelmet kapnak Emma szótárában. A csodás történet átkalauzol egy fiatal lány felnőtté válásnak rögös útján, bemutatva az összes fontos állomást, az első pillantástól kezdődően, kalandok és harcok ölelésében tálalva. Montinor félelmetes, sötét, de egyben csodálatos világa egy elképesztő utazásra hívja a lányt, és neki bele kell vetnie magát a történet közepébe, hiszen azt mondják, ő a fény....

22. Haladás

Meséltem ugye, hogy több részből áll most a regény és van pár fejezet, ami még hiányzik két rész közül? Na, éppen olyan 5 óra fele sikerült összekapcsolnom a kettőt. Most elolvasom az egészet, pontosan úgy, mintha egy regényt olvasnék, ami nem az enyém. Gondoltam, ezt megosztom veletek. :)

21. Nagy munka

Sziasztok! Bocsi, hogy az utóbbi napokban nem voltam, de van rá megfelelő mentségem. Két napon keresztül napi 16 órán át írtam a könyvet, töröltem vissza, írtam át, olvastam és ilyen apróságok. De büszkén jelenthetem be, hogy végre egyenesbe jöttem. Most már, az eddig megírt fejezetek végleges formát kaptak, így maradnak, ahogy vannak. :) A történet szálain sem bonyolítok többet, lényegében elértem arra a pontra, hogy szinte minden kiderült. 2 nagy titok van még, ami végig kísérte a könyvet és amire olyan aprócska utalásokat tettem csak, hogy lehetetlen volt rájönni. Még azokat a szálakat kell elvarrnom, valamint meg kell írnom az utolsó két fejezetet és készen is vagyok. :)

2010. augusztus 29., vasárnap

20. Segítség

Sziasztok! Ha van kedvetek, segítsetek nekem reklámozni az oldalt. Aki kiveszi a részét a reklámból és egy népesebb kis olvasótábort tud nekem összeboronálni, ha megjelenik a könyvem, kap egy dedikált példányt ingyen, ajándékba. Emellett egy aprósággal is meglepem, de, hogy mivel azt nem árulom el, legyen meglepetés :)

Valamint szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a segítőimnek, akik vállalták, hogy segítenek honlapot készíteni. (Pontosabban megcsinálják). Jancsinak, egy kedves barátomnak pedig külön köszönettel tartozom, hiszen ő az első számú olvasóm, ahogy ő mondja "az első számú rajongóm", (én ezt a kifejezést nem tartom helyesnek, egy átlagos lány vagyok, nem holmi isten), emellett nagyon sok hasznos tanáccsal lát el, hogy olyan könyvet írhassak, amiben mindenki megtalálja a saját kedvenc karakterét.

Most is leszögezem, hogy nem szándékozom meggazdagodni az írásból-nem is lehetséges-csak a magam gyönyörűségére írok. Ha esetleg úgy hozná az élet, hogy a sors kegyes lenne hozzám, és valami oknál fogva sikerülne kiadni a könyvet, igyekszem a lehető legalacsonyabb árat kiharcolni. :)

19. Fáradtság

Nagyon fáradt vagyok. Egész este írtam, ráadásul építkezés is folyik nálunk, így be vagyok fogva házimunkára. De az éjszaka készen lettem, az átírt szöveggel :D Újra egyenesbe jött a könyv, és mivel elkapott a hév, megírtam az utolsó fejezetet. Így most elég érdekesen fest a könyv. Képzeljük csak el: fejezet fejezet fejezet fejezet fejezet X X X X X X X X X fejezet. Hát igen... :D Eléggé érdekes. De minden fejezethez megvan a 3-4 oldalas cselekményvázlatom, (ezt is pár napja véglegesítettem) tehát így csak meg kell írni, és össze kell kapcsolni őket. Így sokkal jobban megy az írás, jobban élvezem.

Ha van kedvetek nézzétek meg ezt az oldalt: http://dawnsbook.hupont.hu/4/a-feny-gyermeke
(Nem az enyém, de hozzám kötődik).
Most megyek, meg kell írnom egy fejezetet :)

2010. augusztus 27., péntek

18. Ajándék, nektek

Nem mutatja a jeleket, hogy ki beszél, de szerintem így is érthető :)

Edmund összezavarodva nézte a lányt. Ugyan az volt, akit 8 hónappal azelőtt a karjaiból rángattak ki, mégis másnak tűnt. Gyönyörű macska szemei éjfeketén izzottak viaszfehér bőre keretében.
Emma? – nyögte elfúló hangon.
Edmund Goldwin, hát eljöttél.
Emma mit tettek veled?
A lány nem felelt, csak vészjóslóan mosolygott. Magasra emelte kezeit, és egy hatalmas erejű széllökést küldött egykori szerelme felé. Edmund egy kézmozdulattal kivédte és zavarodottan pislogott a lányra.
Miért félsz tőlem?
Félni? Én? – kacagott Emma. Hangjában azonban nem volt nyoma örömnek, üres és érzelemmentes volt. – Mit akarsz tőlem?
Emma! Mit művelsz? Én.... semmit sem értek.
Takarodj innen Edmund. Nem célom, hogy megöljelek, de ha kell megteszem...

Ez éppen tegnap este készült. :) Gondoltam egy pici részletet felrakok belőle. Remélem tetszik. :P

2010. augusztus 26., csütörtök

17. Feldobottan :)

Elkezdődött a könyv promózása, habár még közel sincs kész. Az első amatőr ajánló már megtalálható a mindenki által ismert videómegosztó oldalon. Itt a link: http://www.youtube.com/watch?v=j8dD2Nl6qbw
Emellett az én hivatalos oldalam is elkezdte a működését, amelyet egy kedves barátom gondjaira bíztam, ezt pedig itt tudjátok megnézni: http://dawnsbook.5mp.eu/web.php?a=dawnsbook

Hű, most teljesen fel vagyok dobva. A PR megy ezerrel, nekem csak a könyvel kell foglalkoznom, ugyanis szerencsére van egy-két megbízható segítőm akik vállalták a reklámot.

A kevésbé jó hír (legalább is számomra), hogy egy fejezetet teljesen vissza kell törölnöm. Na nem mintha kötelező lenne, de ma futás közben (futás zenére, a legjobb ihlet adó a számomra olyankor álmodozom) a történet egy teljesen más irányát találtam ki, ami végeredményben ugyan oda vezet, de egy elég nagy kerülő úttal, ami nekem sokkal több munkát, fejtörést, és kihívást jelent, nektek viszont vagy plusz 200 oldal kalandot és izgalmat. A történet egyik kulcsfontosságú pontját jó pár fejezettel hátrébb csúsztattam, így van elég időm egy pár kalandot belecsempészni a történetbe, hogy még szívszorongatóbb és izgalmasabb legyen. Hogy ez jó, vagy rossz azt döntsétek el ti, de azt megígérhetem, hogy sokkal több pikáns részlet lesz a könyvben eme szál miatt. Egy jelenet olyan élesen él a szemem előtt, hogy beleborzongok, ha elképzelem. De ezt nem hagyhattam ki, muszáj volt bele vinnem. Így a szerelmeseim sorsa sem olyan biztos, mint amilyen volt, hiszen lényegében nem a szerelem lesz a könyv vége, nem az lesz a kulcsfontosságú sztori, tehát izgulhattok, hogy Emma végül milyen döntésre szánja el magát. Annyit megígérek, hogy nagy meglepetések fognak következni, sőt, inkább óriásinak és váratlannak nevezném. :)

Holnap folytatjuk a reklámozást, ha minden igaz fényképek is készülnek rólam, remélem elég izgalmasra sikerülnek, szeretném a történetet belecsempészni a képekbe, ha máshogy nem is, legalább a hangulatukkal utalni rá. Ezt is egy kedves barátommal közösen végezzük majd. Emellett jó lenne, ha sikerülne valami plakát tervet is készíteni a netes promóhoz.

2010. augusztus 25., szerda

16. Új regény ötlet

Ez az "álmomban fogant regényötlet" nagyon népszerű manapság, de most komolyan miért ne lehetne? Én legalább is olyan jókat álmodok, hogy öröm az alvás minden egyes perce. És..... igen! Össze jött nekem is. Van egy új regény tervem. Éppen most kelte fel, de gyorsan lezavarom ide. Hmm... most az egészet úgy írom le, ahogy kibukik a fejemből, aztán majd másolom world-be és szépen átszerkesztem. Tehát a helyesírási hibák, szóismétlések, nem a legszebb fogalmazási mód ne zavarjon senkit, ilyen mikor először lejegyzek egy történetet.

Pár hónappal ezelőtt eszembe sem jutott volna, hogy az általam ismert világ egyik percről a másikra megváltozhat. Éltem az átlagos fiatalok életét, egy átlagos családban, és lehet, hogy én vagyok kis igényű, de elégedett voltam a sorsommal. Aztán hirtelen egy csapásra mindennek vége lett. Pontosabban az egy nagy csapást sok kis becsapódás előzte meg. És bumm... a meteor egyenesen belevágódott a Csendes óceánba. Az amerikai nyugati part és Japán azonnal semmivé lett. De talán jobban is jártak. Legalább nem kell elszenvedniük a napokat, amíg végképp nem bírják tovább és kilehelik a lelküket. A kormányaink persze mind tudtak a közelgő veszélyről, ami eltörölheti a Földről az eddigi legmodernebb, legcivilizáltabb lényt, az embert. Na meg persze a gyönyörű élővilágot, ami kialakult. Az is természetes az ő nézetük szerint, hogy ezt az aprócska bibit nem említették meg. Úgy vélik, ha előre szólnak, kitört volna a pánik, senki sem dolgozna, leállna a gazdaság, az emberek elkezdenének öldökölni, lopni, addig élveznék az életet amíg megtehetik, következmények nélkül. Nos, valamilyen szinten ezt is meg lehet érteni, de most ugyan itt tartunk. Amíg az egykori vezetők a biztonságos föld alatti bunkereikben üldögélnek és várják, hogy javuljon a helyzet, addig mi normális emberi lények próbálunk életben maradni idefent. Ami mondanom sem kell, nem könnyű. Egyébként Vanessa vagyok, éppen nem rég töltöttem a húszat. Egyetemre jártam és rendezvény szervező szerettem volna lenni. Hát... elég szépen össze jött. Manapság nem kérdezi senki, hogy ki vagy. Talán az egyetlen szakma, aminek még van tekintélye, az orvoslás. Pasim nincs, vagyis volt, de belehalt a járványba, nos nem mindig tudnak segíteni az orvosok sem. Ja, hogy erről még nem ejtettem szót? Nem elég, hogy a világ gazdaságról már azt sem tudni, mi volt és az országok határai sem léteznek már, hogy az eddig elismert és tisztelt szabályok semmivé foszlottak, de még itt egy járvány is a nyakunkon. Miért is ne? Ha jön, akkor már jöjjön a baj úgy rendesen. Az a pletyka járja, hogy a baktériumok a meteoron érkeztek és az ember számára halálosak. Lényegében észre sem veszed, hogy beteg vagy, amíg az utolsó napot el nem éred. Pár óra alatt 40 fokos láz, nehéz légzés, szédülés, majd elveszíted az érzékeidet és egyedül halsz meg a sötétben. Na persze, jogosan tenné fel bárki is a kérdést, hogy ezt honnan lehet tudni, hiszen aki átélte nem mondhatja el, aki meg nem az nem is tudhatja. Ez csak amolyan pletyka féleség, de éppen elég arra, hogy össze pisild magad, ha belázasodsz. Na és persze, hogy még ez se legyen totálisan halálos fenyegetés ott vannak azok a gázok, meg az állandó por. Fel adja a leckét az emberi szervezetnek...


Lehet kritizálni :) Persze ez a történet még ki kell forrja magát, de gyorsan lejegyeztem, mert hát sosem lehet tudni....

2010. augusztus 23., hétfő

15. Elnézést

Kedves olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy mostanában kevesebbet foglalkoztam veletek, és nem igazán írtam semmit a könyvről. De talán jóvá tudom tenni.... szóval figyeljetek.

A történetem főhőse Emma Redway, aki egy 16 éves newcastle-i lány. Édesapja elhagyta a családot, még a születése előtt, így anyjával és húgával Sarah-val és annak apjával élt. A sors úgy hozta, hogy édesanyja új férje a regényt megelőzően elhunyt, így hárman maradtak. Egy nap Emma arra ébred, hogy húga és édesanyja elutazott, így vissza mászik az ágyba, hogy aludjon egész nap.....
Itt kezdődik a regény.
Aztán valami oknál fogva Emma mégsem tudja végig aludni a napot, úgy ahogy eltervezte. Belecsöppen egy abszurd történetbe, ahol ő maga a főszereplő, holott semmi köze nincs a történethez. Vagy mégis....? Rengeteg kalandon és megpróbáltatáson kell végig menjen, hogy beteljesítse a sorsát, aminek egy részét ismeri ugyan, de másik része teljesen a homályba vész. Pár hónap alatt kell 16 éves tiniből felnőtté érnie, hogy képes legyen megmentenie a világot, amit a regény során magának választott. Persze ahogy az szokott lenni, nincs egyedül. Legfőbb támogatója Edmund Goldwin, egy helyes tisztelettudó, önfeláldozó és bosszúszomjas arisztokrata fiú, aki családját elveszítette a háborúban. Ja... hogy milyen háborúban??? Nos, az majd kiderül a regény elején. Nem lövök le minden poént. Persze a kis csapat nem csak két emberkéből áll. Ott vannak azok a bizonyos barátok is, akik nem éppen nevezhetőek szokványosnak. Emma rájön, hogy a világ amit eddig ismert mennyire unalmas, száraz, jelentéktelen..... de mégis mennyivel biztonságosabb mint amelyikbe csöppent. A végén választania kell....egy új család és régi családja között. De ez csak a kisebb gond.....
A sötét erők gyülekeznek, és meg kell mentenie újdonsült barátait, szerelmét (na hopp egy szép kis infó) és még egy személyt.... akinek a kilétét még rejtélyek övezik, de kulcsfontosságú szereplője lesz a történetnek. Emmának erősnek kell lennie, hiszen azt mondják ő a fény....

2010. augusztus 19., csütörtök

14. Ünnep

Ma nem írtam semmit. Nagy lázban voltam, holnap megyek Erdélybe, megnézzük, honnan származom. Habár én már nem élhettem ott, a dédim igen. Ő is jön velünk. Most valahogy nem megy az írás, tehát bocsánat, de teljesen letargikus állapotban vagyok. Államalaptó Szent István Királyunk ünnepén egy kicsit elérzékenyültem. Unatkoztam és néztem pár videót azon a bizonyos oldalon, amit mindenki ismer. Megrendítő volt látni, amikor a székely bácsikák torkuk szakadtából énekelték a magyar, majd a székely himnuszt és patakokban folytak a könnyeik, vagy mikor Bukaresten énekelték a székely himnuszt, szó szerint maroknyian. És meg merték tenni. Ilyenkor mindig előbukkan belőlem az az érzés, hogy mit tettek a mi gyönyörű országunkkal. Széttrancsírozták, és szolga sorba hajtották a magyar embereket, akik még ennyi év után, és ennyi megpróbáltatás mellett is büszkén beszélik a nyelvet és vállalják, hogy magyarok. Nos, kedves magyarországi magyar emberek! Illene elgondolkozni ezen és nem elfelejteni, hogy őseink micsoda áldozatokat hoztak a hazáért, hogy hány és hány drága magyar vér folyt ki azért, hogy mi most itt lehessünk.... Most befejezem, mert belelendülök és az nagyon csúnya lesz....

2010. augusztus 17., kedd

13. Ambíciók

Hajnali négy óra van és nem tudok elaludni. Manapság sokat gyötör az álmatlanság. Egy felől örülök is ennek, hiszen a hajnali csendben valahogy sokkal jobban megy az írás. A tegnapi nap folyamán sikerült tökéletes könyvformát kölcsönöznöm az irományomnak. Még sosem csináltam ilyet, így egy csöppet büszke is vagyok magamra, hiszen könnyebben ment mint vártam. Másrészt az utóbbi napokban egy kicsit csüggedt is vagyok. Egyfelől itt van az írás, ami az egyik kedvenc elfoglaltságom, másfelől viszont újra előtört bennem a kínzó vagy a színészet iránt, amit eddig sikeresen elnyomtam. Most egy kicsit átmegyek naplóba, habár leszögeztem, hogy nem ez a célom, de úgy érzem, ezt muszáj leírnom. Mióta az eszemet tudom, imádom a színpadot. Dráma iskolába készültem, és a felvételin nagyon jól szerepeltem. Mégsem jött össze az áhított szak. Az ok egyszerű volt, nem volt protekcióm. Botrányos, hogy a mai világban hány meg hány tehetség és álom vész el a protekciós emberek miatt, és a protekció hiánya miatt. Akkor, 14 évesen össze törték az álmomat, elvettek tőlem mindent, amiért küzdöttem, amiért érdemes volt élnem. Tovább mentem hát humán gimibe. Na püff, ez körülbelül annyi vigaszt nyújtott, mint éhes kutyának a mosogatóvíz. Magyarán semmit. Egy fél évig bírtam, aztán átiratkoztam egy másik suliba. Szerettem, sőt imádtam azt a sulit, de mégsem én voltam. Nem kerültem közelebb az álmomhoz, és ez az érzés kezdett felemészteni. Negyedikre tanácstalan lettem, nem tudtam mégis mit kezdjek magammal. És akkor jött a felmentő sereg, lényegében egy fő, aki a legfontosabb a számomra, az anyukám. Kezébe vette az irányítást és beadta a jelentkezésemet a főiskolára, komm.-média szakra. Nem is szándékoztam főiskolára menni, így ráhagytam, mondván úgysem vesznek fel. Elszámoltam magam, jobb tanuló lettem, mint gondoltam. És egyszer csak megkaptam az sms-t: "besorolást nyert". Ez idestova egy éve volt. Azóta magam mögött tudok egy sikeres főiskolai évet. És milyen jó év volt. Legalább egy kicsit elcsíptem az álmomból, kaptam egy falatkát az oly annyira áhított, mindenek fölött álló álomból. Még két év, és hivatalosan is kamera előtt állhatok. Ez jó, hiszen ez volt a vágyam. Mégis újra feltört az érzés, hogy színészkedni akarok. Amit öt év alatt mélyen eltemettem magamban, egy szempillantás alatt a felszínre tört, és megmagyarázhatatlan módon, minden eddigi elképzelésemet félresöpörve úgy száguldott be az életembe, mint a gyorsvonat a pályaudvarra. Teljesen össze zavart. A színészi ambícióim minden eddiginél erősebben tartanak fogva, és olyan mélyen maguk alá temetnek, hogy úgy érzem megfulladok. Éppen ezért gondolom úgy, hogy bárcsak ne lennék ennyire hajlamos a művészetre. Színészkedés, regényírás, mégis mit kezdjek magammal így? Hiszen már alig van pár évem a fiatal koromból. Nincs elég időm, hogy minden álmomat valóra váltsam. Hiszen mégsem kezdhetek bele a karrierembe 30 évesen. Addig még van 10 év. Vajon elég lesz? Ez az év rettenetesen nehéz lesz, azt tudom. Nem elég, hogy nyakamon van a szigorlat, de szeretnék angol nyelvvizsgát, logopédushoz járni, színészetre járni, és emellett írni, írni és írni. Na meg persze, ott van a suli. Ki képes ennyi felé szakadni? Hát én... rájöttem. Most kell megnyomjam a dolgokat, most kell erőmön felül teljesítenem, mert csak ez az egy életem van. Nem ronthatom el, mert ha most nem teszek az álmaimért örökre elveszítem őket. Tehát, először is most befejezem a könyvet. Van még rá úgy egy hónapom. Aztán keresem a kiadót. Közben elkezdődik a suli, éppen, hogy kész leszek a könyvel. Októbertől nyelvtanár, logopédus (hiszen egy színésznő tudjon már megszólalni szépen), január vizsga időszak, akkor lesz egy kis "pihi" ugyanis "csak tanulnom" kell. Közben keresek valami színi iskolát, estit, vagy délutánit, ahogy az órarendem alakul. Ez azt jelenti, hogy be kell költöznöm albiba. Ezt az áldozatot is meghozom. És, hogy miért írtam le ezt a sok zagyvaságot? A kérdés jogos, hiszen lényegében nincs sok köze a könyvhöz. A válasz egyszerű: Harcoljatok az álmaitokért, legyenek bármilyen abszurdok is, és soha ne adjátok fel.

2010. augusztus 15., vasárnap

12. Szerkesztés

Éppen kakaós kalácsot majszolok, és eszembe jutott, hogy írok már pár sort a blogba. Az elmúlt pár napban eléggé inaktív voltam, de ez annak tudható be, hogy gőz erővel dolgoztam a könyvön. Az összes eddig megírt oldalt kinyomtattam és neki kezdtem az ellenőrzésnek. Átfogalmaztam pár mondatod, kiegészítettem néhány jelenetet, pontosítottam a cselekményt. Nyitottam egy új dokumentumot, amibe teljesen "kiadókész" állapotba begépeltem mind a 4 és fél fejezetet. Megcsinálhattam volna egyszerűbben a szokásos másolás-beillesztés módszerrel, hiszen lényegesen kevesebb gondom lett volna vele, de így viszont írás közben megeredt a nyelvem és sokkal szebbé, ízesebbé tettem az egészet. A helyes írás ellenőrzés is elvett jó pár percet az életemből, na nem is maga a helyesírás, hanem a forma ellenőrzése. A ... helyes megszerkesztés és a kötő jelek gondolat jelekké való átalakítása idegtépő volt. Aztán ott volt még a szóismétlések kijavítgatása. Na meg persze a kétértelmű mondatok átfogalmazása. De jelentem készen lettem a feladattal. Itt ültem és gyönyörködtem benne. Aztán egyszer csak belém hasított a felismerés "Hiszen ez úgy néz ki mint egy könyv". És igen, pontosan olyan mintha egy könyv lenne. Ez az érzés semmihez sem fogható. Ha csak beleolvasok, vagy csak megnyitom és ránézek büszkeség tölt el. "Ő" az én gyermekem. 19 év alatt ilyen élményben még nem volt részem. Ha meglátom elfeledek minden nehézséget amin az eddigiek során átmentem, és újult erővel kezdek neki a folytatásnak.

2010. augusztus 12., csütörtök

11. Egy kis infó

Most vettem csak észre, hogy hajnali fél 3. Teljesen elveszítem az időérzékemet, ha írok. Ma írtam 12 oldalt. De még úgy tudnám ontani magamból a szavakat. Az egyetlen probléma, hogy alig látok már :) Amint a múltkor is mondtam, ejtettem el a könyvben pár infót, amiből már egyes dolgokra lehet következtetni, vagy gondolni. Na, a mai napon egy picit felismerhetőbb jeleket adtam jövendőbeli olvasóimnak :) De a titoknak ezt a részét szeretném elhúzni a fejezet végére. Egyébként a mostani fejezetnek azt a címet is adhatnám, hogy a titkok kiderülnek. Több titokra derül most fény, mint az eddigiek során bármikor. Sok mindent megmagyarázok és még több dologra fogok utalni, amire persze a könyv végén megadom a válaszokat. Jó éjt és szép álmokat, én még írok egy kicsit.

2010. augusztus 11., szerda

10. Jancsikának

Kedves Jancsi!

18. születésnapod alkalmából sok szeretettel köszöntelek. Még emlékszem a napra, mikor először találkoztunk. Nagypapám mesélte, hogy a szomszédba költözött egy kedves család két fiatal fiúval. Én persze kaptam az alkalmon, hogy megismerkedjem velük. Nagy hévvel rohantam át, és megpillantottam egy pufók kisfiút, aki mezítláb szaladgált az udvaron. Az a kisfiú te voltál. Elfintorodtam, gondolván mégis mit kezdjek én ezzel a gyerekkel. Aztán oda jöttél és bemutatkoztál. Nem voltál riadt, inkább érdeklődve figyeltél. Szerintem már akkor is az járt a fejedben, hogy „hmmm... ki ez a jó csaj?”. Aztán ahogy teltek a napok egyre jobban összebarátkoztunk. Te jöttél hozzánk, én mentem hozzátok. Emlékszem mennyit röhögtünk a hülyeségeiden, amiket te természetesnek vettél. Például, mikor mezítláb bicikliztél az utcán, vagy mikor szedtük a paszulyt a kertetekben, amit másnap eladtunk a piacon száz forintért. Persze kevésbé vicces emlékeim is vannak, mint mikor tesód megvert... vagyis, sokat megvert. Ezek abban a pillanatban kicsit sem voltak humorosak, de így utólag vissza gondolva, nem is csodálom, hogy kaptál tőle egyet-kettőt. Nagyon idegesítő kisgyerek voltál, az már egyszer biztos. A Te nevedhez fűződik az is, hogy össze jöttem a barátommal, hiszen mindig te hoztad nekem az infókat. Vagyis csak addig, amíg le nem buktál és tesód ki nem hajított a szobából. Ahogy így kutakodtam az emlékeim között eszembe jutott Cuki és Ómen. Sajnos már egyik kis állat sincs köztünk, de sosem felejtem el, mennyi örömöt okoztak. Aztán egyik percről a másikra leballagtál a nyolcadikból és ugyan abba a középiskolába iratkoztál be mint én. Eléggé megkönnyítettem a dolgodat, nem igaz? Hányszor kéreztettünk el ilyen-olyan indokkal és jöttél velünk haza. Haza... na igen a haza út mindig sokkal gyorsabban eltelt, ha te is ott voltál. Reggel pedig elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne mellém ülj a buszon. Aztán én leballagtam, és kevesebbet találkoztunk. De mindig számíthattam rád a bajban, és ugyanúgy te is. Most, hogy már te is „felnőtt” vagy azt kívánom neked, hogy érd el az álmaid, és maradjunk mindig ilyen jó barátok mint vagyunk. Apropó felnőtt... nem tudom mikor és hogyan nőttél ekkorára, de még pár szülinap és nem férsz be az ajtón, szóval ideje lenne vissza venni, nem gondolod? A köszöntőmet azzal zárnám, hogy soha ne felejtsd el ezeket az emlékeket, amiket egymásnak adtunk, mert én örökké megőrzöm a szívemben.

2010. augusztus 10., kedd

9. Reggeli jó kedv

Reggel 6:19 van. Fekszem az ágyban a macskámmal, a laptop itt van a lábamon. Olvasgattam egy segítőmnek az üzenetét, aki küldött egy linket egy magánkiadóról. Habár megfogadtam, hogy nem kutakodok utánuk mégis elolvastam az üzenetet, mert kedves gesztustus volt ettől az ismeretlen embertől :) De annyiban is hagytam. Először legyen kész a könyv, aztán ráérek a kiadókkal is foglalkozni. Nem akarom idegesíteni magam ezzel. Még nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, kerti party volt az egyik barátomnál :) Ma sem hiszem, hogy sokat fogok aludni, hiszen az én kis rajongóm ma töltötte be a 18. életévét. Ez úton is szeretnék neki nagyon sok boldog születésnapot kívánni, szóval ma sem lesz pihi, mert ma nála bulizunk. Ez a hét jól össze jött. Most viszont olyan jó reggeli levegő áramlik be az ablakomon, hogy elkapott az írhatnék. Szóval megyek is, előrébb lendítem a történetet.

2010. augusztus 9., hétfő

8. Lassan írni jobb, mint összecsapni.

Az egyik barátommal aki (ezt ki merem jelenteni) az első számú, és legnagyobb rajongóm beszélgettem ma a regényem alakulásáról. Mondtam neki, hogy ma nem sokat írtam, erre váratlan választ kaptam. "Csak csináld, ne kapkodd el, csattanós és egzotikus legyen". Ez a tanács döbbentett rá arra, hogy vissza vegyek a tempón. Tehát eldöntöttem, hogy lassabban fogok írni, kétszer-háromszor átgondolok mindent mielőtt leírom. Ha nem jön az ihlet, hagyom és inkább megnézek egy filmet, vagy olvasok egy könyvet. Nem fogom magam korlátok közzé szorítani, hogy márpedig délután 4 órától, este 10-ig írnom kell. Hiszen az írás művészet, a művészetnek pedig épp az a varázsa, hogy szabadon szárnyal, korlátok nélkül. Így talán nagyobb élményt adhatok az embereknek, mint ha 2 hónap múlva már a kezükben tartanák a könyvet, de fele olyan jó nem lenne, mint lehetne. Éppen azért írtam meg ilyen hamar ezt a 4 fejezetet, mert élveztem írni. Most egy kicsit lelassítok. Tervezgetek, szabadjára engedem a képzeletemet...aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. :)

7. :)

Hali! Ma nagyon keveset írtam. Megrekedtem, mert öröm mámorban úszom :D A fősulin átvettek államira, ami azt jelenti, hogy 250ezer forintom megmarad :D Ezt ráfordíthatom a könyvemre, és ha minden igaz 100 ezer forint ösztöndíjam is össze gyűlik egy év alatt :D Annyira örülök.
Most szerintem iszok anyával valami pezsgőt. Olyan jó, hogy minden barátom és rokonom velem együtt örül, de ami a legfontosabb, anyukámnak nem okoztam csalódást. Remélem a könyvem is beváltja a bele fektetett bizalmukat. :) Bocsi, ez most kicsit magán életesre sikerült, de nem hagyhattam ki :)

2010. augusztus 8., vasárnap

6. Nehézségek

Hajnali 2 óra van és én még mindig a google-ben kutakodok kiadók után. Talán ez az egész regény írás fekete foltja. Találni egy jó kiadót, aki viszonylag alacsony áron kiadja a könyvedet, segít a reklámban, a terjesztésben és nem akaszt a nyakadba egy olyan szerződést, aminek a feltételeit nem biztos, hogy teljesíteni tudod. Nehéz, időigényes és lehangoló feladat megfelelő kiadót találni. Ki tudja, hány meg hány elképesztő és szórakoztató történet csücsül a fiókok alján, vagy a számítógépek mappáiban arra várva, hogy végre napvilágra kerülhessen, egy gyönyörű könyv formájában, ami árasztja magából, azt a csodálatos könyv illatot, ami a kedvenc illataim egyike. Elképzelni sem bírom hány sorstársam reménykedik ugyan abban, mint én. Egy felől szurkolok nekik, hiszen tudom milyen könyörtelen feladat a világra hozni egy regényt, másfelől viszont azt kívánom, hogy ha köztük és köztem kell választani én kerüljek ki győztesként. Hiszen ilyen a világ, az erősebb nyer. Csak remélni tudom, hogy lesz elég erőm, lelkesedésem és szerencsém, hogy végig járjam ezt a rögös utat. Ezért most eldöntöttem, hogy nem foglalkozok kiadó kerítéssel. Teljes erőmmel a könyvre akarok koncentrálni, hogy minél jobbra sikerüljön. Azt olvastam valahol, hogy a kezdő írók művei mind sekélyesek, a szereplőikben nincs semmi érdekes. Én nem így gondolom. Szerintem minden embernek más az érdeklődési köre, így lehet, hogy valakit az érdekel, ha a pillangók filozófiájáról olvashat 600 oldalt, más a vámpírtörténeteket részesíti előnyben, megint más a szerelmes ponyvaregényeket. Lehet egy könyvet mesterien is megírni, ha nem érdekel maga a téma én bizony el nem olvasom. És felőlem lehet minden második oldalon szóismétlés, ha érdekes a szöveg nem bánom, ha ezt a kis szépség hibát el kell viselnem. Éppen ezért szerintem nincs rossz és jó regény. Ez az egész bestseller dolog is olyan, hogy nagyon sok embernek tetszik ugyan az. De mellette ott van az a jó pár ember is akiknek nem tetszik. Elképzelhető, hogy az a 2000 ember viszont szívesebben olvasna egy pillangó életéről egy lapos "unalmas" kis könyvet, hiszen nekik az a szórakozás. Mint ahogy van aki a komoly zenét szereti és a rockot meg sem bírja hallgatni, ellenben a rocker nem biztos, hogy szereti a komoly zenét. Ettől függetlenül mind kettő lehet dallamos, hallgatható vagy élvezhető a maga valóságában. Ez is azt tükrözi, hasonlóságunk ellenére, mennyire mások is vagyunk mi emberek. Ez szerintem jó. Mert milyen rossz lenne, ha mindenkinek ugyan az tetszene. Éppen ezért nem értem miért kell letámadni a kezdő írókat azzal, hogy unalmasak és élvezhetetlenek a műveik. Ideje lenne már eljutni egy olyan szintre, hogy az emberek esélyt adjanak egymásnak.

5. Ötletek

Ma újra írtam a könyvemet. Nem akarom fényezni magam, de szerintem nagyon szépen alakul a történet. Egy kedves barátommal megosztottam az eddigieket dióhéjban, akinek a véleményére sokat adok és habár töredékét hallotta, azt mondta, hogy szerinte érdekelheti a kiadókat, lehet vele sikerem. Neki is elmondtam, hogy nem igazán a pénz érdekel, jó lenne, ha csak éppen annyit össze tudnék kaparni vele, hogy a folytatást kiadathassam, mert ahogy nézem ezeket az árakat, az első rész kiadása fel fogja emészteni az összes pénzemet. Pontosabban azt a pénzt, amit anyukám arra tett félre, hogy majd el tudjak indulni az életben. Nos nem gondoltuk volna, hogy ilyen fajta dologra fogom fordítani, de ez már így alakult. Olyan jól esett, hogy valaki elismerte az eddigi munkámat. Eddig anyukám olvasott el két fejezetet, és egy barátnőm egy kisebb részt. Ők meg voltak elégedve vele, de semmi egyebet nem tudnak mondani, hiszen a teljes sztoriból semmit sem ismernek. A kedves barát viszont hallotta az egészet, ami eddig a fejemben van, és elismerően értékelte. El is döntöttem, hogy 10 tisztelet példányt fogok szétosztani, és ebből az egyik az övé lesz . :)

4. Vámpírok??? Nem!

Sziasztok. Látom lassan, de gyűlünk. Sok barátom tudomást szerzett róla, hogy könyvet írok. Talán ez annak is köszönhető, hogy az egyik közösségi portálon feltüntettem a blogomat. Na de hát Istenem, nem szégyen az írás :) Természetesen mindenki megkérdezte, hogy milyen könyvet írok. Én azt feleltem rá, hogy egy kategóriába nem igazán tudnám besorolni. Aztán persze kérték, hogy valami konkrétumot mégis mondjak már. Azt válaszoltam, hogy egyrészt misztikus, másrészt kaland, harmadrészt romantikus. Nem fogjátok kitalálni, de mindegyikük első kérdése az volt: "Csak nem egy újabb vámpíros könyv"?
Nem! Nem lesznek benne vámpírok, se gnómok, törpék, tündérek de még manók sem :) . Egészen más jellegű lesz. Persze a varázslat átitatja az egész történetet, de miért kellene olyan könyvet írnom, amit már előttem megírtak? Nem is értem az embereket. Az egyik kitalál valamit, aztán a másik kicsavarva, leírja ugyan azt. Ezt nem tartom se fairnek, se egyedinek. Én bevallom, imádom a twilight-sagát. De sosem írnék olyan könyvet ami egy kicsit is hasonlít rá. Soha életemben nem voltam az a "majmolós" típus, és ezt a jó szokásomat mind a mai napig őrzöm :) Tehát az már kiderült, hogy mi nem lesz a könyvben. Na de akkor jogosan teszi fel az ember a kérdést, hogy mégis mi lesz benne. Erre, akár milyen meglepő az a válaszom, hogy el kell majd olvasni. Hiszen olyan sok misztikus teremtmény van még a világon, amiket legendák és titkok öveznek. És persze ott vannak az emberek... ez főként egy szerelmes kalandregény, másod sorban misztikus csak. Tehát nem a varázslatra teszem a hangsúlyt, nem nyilvánul meg benne olyan erősen mint mondjuk J. K. Rowling Harry Potter-ében. De mégis  mozgató rugója a történetnek.  

2010. augusztus 7., szombat

3. Egy kis szösszenet mára :)

Hulla fáradt vagyok. Órák óta a blogomat regisztrálom különböző keresőkbe és blog katalógusokba, hogy Te kedves olvasóm, könnyebben rám tudj találni :) Kemény munka, de megéri, hiszen így egyre több emberhez tudom eljuttatni a gondolataimat. Remélem ezzel tudok egy kis örömet okozni nektek :) Nem szándékozom naplót írni, meg sem fordult a fejemben, ezért máris áttérek az érdekesebb témára.

Hogy senki ne tudja azt mondani, hogy "ez a csaj csak magáról papol, a könyvről meg egy szót sem ejt" mesélek nektek picikét róla. Tehát úgy tervezem, hogy körülbelül olyan 400 oldalas lesz. Körülbelül 12-13 fejezetre osztottam szét fejben, de ez persze attól függ, hogy mennyire kalandozok el közben. Persze, a főszál már megvan, de a mellék szálak valahogy menet közben alakulnak ki. Folyamatosan szövöm őket a fő történeti szálhoz. Az első két fejezet lényegében nem sok mellék szálat tartalmaz, szigorúan a történetre koncentrál és próbálom benne minél élethűbben vissza adni a szereplőket, akiket magam előtt látok. Ahogy a főhőseim egymással ismerkednek, úgy ismertetem meg őket az olvasókkal is. Majd valahol a harmadik fejezet környékén elindulnak a bonyodalmak, amelyeket már lehetett sejteni. Ekkor több ember kapcsolódik be a történetbe, így óhatatlanul is többnél több szálat kell kézben tartanom, és megfelelően mozgatnom. Ez a legnehezebb szerintem, de talán ezt élvezem a legjobban. Most járok valahol itt. Még minden egy nagy katyvasz, persze a szemfüles olvasók ennél a pontnál már sejteni fognak dolgokat. Talán igazuk lesz, talán nem :) A másik, ami nagyon fontos, az a szereplőim jellemfejlődése, hiszen fiatalokról van szó. Itt kitérnék történetem főhősére, Emma Redway-re, aki 16 éves korában csöppen bele a történetbe, az ismeretlenbe, és helyt kell álljon, mert sok ember sorsát az ő döntései fogják meghatározni. Fel kell nőnie a feladathoz és együtt kell éljen a teherrel. Persze az is megmutatkozik mit jelent a szerelem ereje, és milyen hatással van az emberre. Na de be is fejezem, mert már így is túl sokat mondtam. A végén lelövöm itt az egész sztorit és senki nem akarja majd elolvasni :) Holnap jelentkezem, ma este pedig megyek körhintázni :) Igen, igen! Nem röhögni kérem! Az ifjú művészpalántának is kell néha a szórakozás, hogy élményeket gyűjtsek és még színesebbé, élvezhetőbbé és varázslatosabbá tegyem a történetet...

2. Új fejezet

Nemsokára befejezem a 4. fejezetet, ami eddig 29 oldalt foglal magába, a 125 ből. De most valahogy nincs kedvem írni. Nem tudom, van olyan, hogy egész nap itt ülök a laptop előtt és szinte folynak ki belőlem a gondolatok, máskor viszont napokig semmi. Pedig a sztori készen van fejben, de ha nincs hozzá hangulatom, nem írok. Nem akarom elrontani azt, amibe már ennyi munkát fektettem. Az ember azt hinné, hogy egy könyv megírása nem nagy valami, leülsz a gép elé aztán adjad neki. Na ez azért nem így működik. Talán a bulvár újságírásban, esetleg, de még ott sem elfogadható. Én úgy írom a könyvemet, hogy ha bárki is olvassa ne legyenek benne homályos, félreérthető, unalmas részek. Nagyon nehéz úgy vinni a fonalat, hogy tarts titkot, de érteni is lehessen. Hiszen az olvasó érdeklődését a titkok kiderítésével lehet fenntartani. Illetve ez az egyik módja. A másik, amit nagyon fontosnak tartok, az a szerelmi szál. Hiszen ez a könyv éppen az a fajta lesz, ahol elengedhetetlen a szerelem. De nem akarok mártír szenvedést belevinni, azt megcsinálták már előttem jó páran. Inkább egy könnyű, felszabadító, mégis magával ragadó művet szeretnék alkotni, az örök álmodozóknak :) Legközelebb elárulok pár titkot is :D

1. Az első pillanat

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy előnyös lenne, ha a készülőben lévő könyvemnek csinálnék egy blogot. Hiszen hol lehetne tartani az olvasókkal leginkább a kapcsolatot, ha nem az interneten? Tehát, írok egy könyvet. Amolyan kalandos, misztikus, romantikus, de mégis más mint bármelyik könyv, amit olvastam. Hiszen "Ő" az enyém. Kicsit a gyermek vállaláshoz tudnám hasonlítani, habár még nincs gyerekem, de így tudom elképzelni az egészet. Hónapokon át fejlődött, formálódott az agyamban ez a kis történet, ami mikor eljött az ideje valóságosan kirobbant belőlem. Sosem írtam még könyvet, így fogalmam sem volt hogyan kezdjek hozzá. Talán egy kicsit segített, hogy mivel komm.-média szakra járok a fősulin az újságírás alapjait már elsajátítottam. (legalább is remélem). Tehát egyik nap leültem a laptop elé és hozzá fogtam virtuálisan papírra vetni, ami a fejemben már össze állt. Talán a kezdet volt a legnehezebb. Bemutatni a szereplőket úgy, hogy ne tűnjön túl soknak a körbeírás és a magyarázkodás, de mégis hiteles képet adjak a főhőseimről, azon mélyen tisztelt olvasóknak, akik majd egy napon a kezükbe veszik a művemet. :) Lényegében nagyon nagyon sok mindent tudnék még írni, de vissza fogom magam, nehogy idő előtt azt a pár emberkét is elriasszam, akik szánnak rám pár percet az életükből. :)