Soha nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer az elől fogok menekülni, akit valaha a legjobban szerettem. Mámoros éjszaka volt. Daviddal éppen hazafelé tartottunk a Sakál klubból, ami a város – köztudottan – legrosszabb hírű klubja volt. A szüleim sosem engedtek volna el egy ilyen lebujba, ezért mindig kitaláltam valami mesét, hogy egy pár órát élhessek. Igen, most már jól tudom, hogy az egész arra ment ki, hogy kiélvezhessem fiatalkorom minden egyes percét, amit nem kell az apácák között töltenem. De akkoriban nem voltam ezzel tisztában. Szerelmesnek hittem magam. Túlzottan szerelmesnek. Talán ezért bíztam annyira Davidban, hogy nem kérdeztem semmit, amikor hazafelé tartva hirtelen satuféket nyomott és bekanyarodott egy kihalt földútra. Ez volt régi életem utolsó, és új – sokkal szörnyűbb – életem első napja. A sötétbe burkolózó út sejtelmesen kanyargott a búsan lengedező fák között, így végül nem bírtam tovább, és kíváncsiságom felülkerekedett rajtam.
- Hová viszel? – súgtam a fülébe, majd lágyan végigsimítottam a belső combján.
Megborzongott, de nem felelt, csak sunyi mód mosolygott rám ég kék szemeivel. Az út rövidesen egy tisztásba torkollott, ahol David leállította a motort, és kiszállt. Gyors léptekkel a hátsó üléshez vágtatott és kivett egy nagy, piros, bolyhos pokrócot.
- Gyere! – szólt alig hallhatóan. Szavaitól megborzongtam.
Egy igazi rossz fiú volt. Problémás barátokkal és megannyi nőüggyel a háta mögött, a karjaiban mégis hercegnőnek éreztem magam. Így utólag visszanézve életem eme szakaszát, azt mondhatom, hogy a karjaiba menekültem unalmas, szürke életem elől. Azonban, mi tagadás, isteni volt vele lenni, testileg, lelkileg egyaránt. Legalábbis, azt gondoltam. Hiszen olyan vadul és érzékien csókolt, hogy a legunalmasabb, legátlagosabb percekben is el tudta érni, hogy kedvem legyen összeforrni tökéletes testével.
- Miért jöttünk ide? – kérdeztem megjátszott érdektelenséggel.
- Augusztus van, nem? – felelte olyan hangsúllyal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy augusztusban az emberek erdei tisztásokon tengetik a szabad idejüket.
- Igen. Valóban az van. – feleltem zavartan.
- Csillaghullás Baby! Ma lesz a legtöbb hullócsillag az égen. – felelte mosolyogva. Láthatólag jól szórakozott lassú felfogásomon.
- Vagy úgy. – fújtam.
Még így, fél év után is tudott meglepetéseket okozni. Azon gondolkodtam, hogy mikor tanulhatta a romantikát, de nem tudtam rájönni. Eddig a kapcsolatunk a szenvedélyről és a kéjről szólt. Legalábbis az ő szemszögéből nézve. Felvetődött bennem a gondolat: Talán velem máshogy gondolja, mint az eddigi barátnőivel? Elvégre, már 23 éves. Ideje lenne egy komoly kapcsolatnak, az életében...
Leült a plédre és elővett egy üveget fekete dzsekije alól.
- Kérsz? – kérdezte rossz fiús mosolyával.
- Ezt meg honnan szerezted? – érdeklődtem. Hiszen egész nap együtt voltunk. Nem tudtam, mikor volt ideje italt vásárolni.
- Ne törődj vele. – vágta rá, olyan hangnemben, hogy éreztem, jobb nem feszegetni a témát.
- Vodka? – fintorogtam.
- Baby! Ne válogass. – felelte, de még mindig mosolygott.
- Hát jó, nem bánom! – egyeztem bele és meghúztam az üveg tartalmát.
Mielőtt össze jöttem volna vele, az a jó kislány típus voltam. Semmi alkohol, semmi cigi, elit gimnázium, szín jeles bizonyítvány. Az orvosira készültem. Szerettem volna életeket menteni. Az én életem azonban nem volt életnek nevezhető. Unalmas, kisvárosi lány voltam. Talán ezért is lett elegem a „szende szűz” életből. Kalandra vágytam, izgalomra. Mikor először megláttam, már akkor tudtam, hogy egy pillanat alatt véget fog vetni pedáns életemnek. A parkban találkoztunk. Éppen az egyik barátja kutyáját sétáltatta szívességből, én pedig szokás szerint a tankönyveket bújtam. Megkérdezte, mit olvasok, mire közönyösen rávágtam, hogy biológiát. Erre elmosolyodott, és faggatni kezdett, hogy hol járunk. Na persze, hogy az emberi testet vettük azon a héten, és ami még jobb, a szaporodást. Szégyenlősen elmagyaráztam neki, majd felnevetett.
Nos, ez volt az első oldala az új regényemnek. (Csak érdekességként közlöm, hogy egy fél üveg bort ittam meg, mielőtt ezt megírtam :P). Kíváncsian várom a véleményeket. :D
