Olivia gyönyörű fiatal lány volt, pengevékony ajkai félelmetes szimmetriával futottak végig selyem hatású bőrén. Hosszú, hullámos fekete haja meg-meglebbent a legyezője kavarta széltől. Előkelő, és jól nevelt lánynak tűnt, akinek meg van mindene, amire ember csak vágyhat. De a szemében mégis szomorúság lakozott. Emmának nem is kellett sokáig gondolkodnia rajta, hogy mitől lehet olyan keserű a tekintete. Elég volt egy pillantást vetnie Mr. Candle-re. A férfi sötét, ráncos bőrét számos májfolt tarkította, még a homlokát és az arcát sem kímélve. Hófehér haja már csak a feje búbján volt látható, pont úgy festett, mint a hegyek hósipkái. Emma megborzongott a gondolattól, hogy ezt a lányt akarata ellenére, a vérvonal megőrzésének céljából adták hozzá az öregemberhez. A kis Olívia még alig lehetett 17-18 éves, mégis véget ért az élete, az esküvője napján. Emma abban is biztos volt, hogy a lány előtt két lehetséges út áll. Az egyik lehetőség, hogy meghal a csatában, a másik, hogy a férje hal meg. De ahogy elnézte a házaspárt, abban biztos lett, hogy a lány egyik lehetőséget sem bánná.
