20. Segítség

Sziasztok! Ha van kedvetek, segítsetek nekem reklámozni az oldalt. Aki kiveszi a részét a reklámból és egy népesebb kis olvasótábort tud nekem összeboronálni, ha megjelenik a könyvem, kap egy dedikált példányt ingyen, ajándékba. Emellett egy aprósággal is meglepem, de, hogy mivel azt nem árulom el, legyen meglepetés :)

Valamint szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a segítőimnek, akik vállalták, hogy segítenek honlapot készíteni. (Pontosabban megcsinálják). Jancsinak, egy kedves barátomnak pedig külön köszönettel tartozom, hiszen ő az első számú olvasóm, ahogy ő mondja "az első számú rajongóm", (én ezt a kifejezést nem tartom helyesnek, egy átlagos lány vagyok, nem holmi isten), emellett nagyon sok hasznos tanáccsal lát el, hogy olyan könyvet írhassak, amiben mindenki megtalálja a saját kedvenc karakterét.

Most is leszögezem, hogy nem szándékozom meggazdagodni az írásból-nem is lehetséges-csak a magam gyönyörűségére írok. Ha esetleg úgy hozná az élet, hogy a sors kegyes lenne hozzám, és valami oknál fogva sikerülne kiadni a könyvet, igyekszem a lehető legalacsonyabb árat kiharcolni. :)

19. Fáradtság

Nagyon fáradt vagyok. Egész este írtam, ráadásul építkezés is folyik nálunk, így be vagyok fogva házimunkára. De az éjszaka készen lettem, az átírt szöveggel :D Újra egyenesbe jött a könyv, és mivel elkapott a hév, megírtam az utolsó fejezetet. Így most elég érdekesen fest a könyv. Képzeljük csak el: fejezet fejezet fejezet fejezet fejezet X X X X X X X X X fejezet. Hát igen... :D Eléggé érdekes. De minden fejezethez megvan a 3-4 oldalas cselekményvázlatom, (ezt is pár napja véglegesítettem) tehát így csak meg kell írni, és össze kell kapcsolni őket. Így sokkal jobban megy az írás, jobban élvezem.

Ha van kedvetek nézzétek meg ezt az oldalt: http://dawnsbook.hupont.hu/4/a-feny-gyermeke
(Nem az enyém, de hozzám kötődik).
Most megyek, meg kell írnom egy fejezetet :)

18. Ajándék, nektek

Nem mutatja a jeleket, hogy ki beszél, de szerintem így is érthető :)

Edmund összezavarodva nézte a lányt. Ugyan az volt, akit 8 hónappal azelőtt a karjaiból rángattak ki, mégis másnak tűnt. Gyönyörű macska szemei éjfeketén izzottak viaszfehér bőre keretében.
Emma? – nyögte elfúló hangon.
Edmund Goldwin, hát eljöttél.
Emma mit tettek veled?
A lány nem felelt, csak vészjóslóan mosolygott. Magasra emelte kezeit, és egy hatalmas erejű széllökést küldött egykori szerelme felé. Edmund egy kézmozdulattal kivédte és zavarodottan pislogott a lányra.
Miért félsz tőlem?
Félni? Én? – kacagott Emma. Hangjában azonban nem volt nyoma örömnek, üres és érzelemmentes volt. – Mit akarsz tőlem?
Emma! Mit művelsz? Én.... semmit sem értek.
Takarodj innen Edmund. Nem célom, hogy megöljelek, de ha kell megteszem...

Ez éppen tegnap este készült. :) Gondoltam egy pici részletet felrakok belőle. Remélem tetszik. :P

17. Feldobottan :)

Elkezdődött a könyv promózása, habár még közel sincs kész. Az első amatőr ajánló már megtalálható a mindenki által ismert videómegosztó oldalon. Itt a link: http://www.youtube.com/watch?v=j8dD2Nl6qbw
Emellett az én hivatalos oldalam is elkezdte a működését, amelyet egy kedves barátom gondjaira bíztam, ezt pedig itt tudjátok megnézni: http://dawnsbook.5mp.eu/web.php?a=dawnsbook

Hű, most teljesen fel vagyok dobva. A PR megy ezerrel, nekem csak a könyvel kell foglalkoznom, ugyanis szerencsére van egy-két megbízható segítőm akik vállalták a reklámot.

A kevésbé jó hír (legalább is számomra), hogy egy fejezetet teljesen vissza kell törölnöm. Na nem mintha kötelező lenne, de ma futás közben (futás zenére, a legjobb ihlet adó a számomra olyankor álmodozom) a történet egy teljesen más irányát találtam ki, ami végeredményben ugyan oda vezet, de egy elég nagy kerülő úttal, ami nekem sokkal több munkát, fejtörést, és kihívást jelent, nektek viszont vagy plusz 200 oldal kalandot és izgalmat. A történet egyik kulcsfontosságú pontját jó pár fejezettel hátrébb csúsztattam, így van elég időm egy pár kalandot belecsempészni a történetbe, hogy még szívszorongatóbb és izgalmasabb legyen. Hogy ez jó, vagy rossz azt döntsétek el ti, de azt megígérhetem, hogy sokkal több pikáns részlet lesz a könyvben eme szál miatt. Egy jelenet olyan élesen él a szemem előtt, hogy beleborzongok, ha elképzelem. De ezt nem hagyhattam ki, muszáj volt bele vinnem. Így a szerelmeseim sorsa sem olyan biztos, mint amilyen volt, hiszen lényegében nem a szerelem lesz a könyv vége, nem az lesz a kulcsfontosságú sztori, tehát izgulhattok, hogy Emma végül milyen döntésre szánja el magát. Annyit megígérek, hogy nagy meglepetések fognak következni, sőt, inkább óriásinak és váratlannak nevezném. :)

Holnap folytatjuk a reklámozást, ha minden igaz fényképek is készülnek rólam, remélem elég izgalmasra sikerülnek, szeretném a történetet belecsempészni a képekbe, ha máshogy nem is, legalább a hangulatukkal utalni rá. Ezt is egy kedves barátommal közösen végezzük majd. Emellett jó lenne, ha sikerülne valami plakát tervet is készíteni a netes promóhoz.

16. Új regény ötlet

Ez az "álmomban fogant regényötlet" nagyon népszerű manapság, de most komolyan miért ne lehetne? Én legalább is olyan jókat álmodok, hogy öröm az alvás minden egyes perce. És..... igen! Össze jött nekem is. Van egy új regény tervem. Éppen most kelte fel, de gyorsan lezavarom ide. Hmm... most az egészet úgy írom le, ahogy kibukik a fejemből, aztán majd másolom world-be és szépen átszerkesztem. Tehát a helyesírási hibák, szóismétlések, nem a legszebb fogalmazási mód ne zavarjon senkit, ilyen mikor először lejegyzek egy történetet.

Pár hónappal ezelőtt eszembe sem jutott volna, hogy az általam ismert világ egyik percről a másikra megváltozhat. Éltem az átlagos fiatalok életét, egy átlagos családban, és lehet, hogy én vagyok kis igényű, de elégedett voltam a sorsommal. Aztán hirtelen egy csapásra mindennek vége lett. Pontosabban az egy nagy csapást sok kis becsapódás előzte meg. És bumm... a meteor egyenesen belevágódott a Csendes óceánba. Az amerikai nyugati part és Japán azonnal semmivé lett. De talán jobban is jártak. Legalább nem kell elszenvedniük a napokat, amíg végképp nem bírják tovább és kilehelik a lelküket. A kormányaink persze mind tudtak a közelgő veszélyről, ami eltörölheti a Földről az eddigi legmodernebb, legcivilizáltabb lényt, az embert. Na meg persze a gyönyörű élővilágot, ami kialakult. Az is természetes az ő nézetük szerint, hogy ezt az aprócska bibit nem említették meg. Úgy vélik, ha előre szólnak, kitört volna a pánik, senki sem dolgozna, leállna a gazdaság, az emberek elkezdenének öldökölni, lopni, addig élveznék az életet amíg megtehetik, következmények nélkül. Nos, valamilyen szinten ezt is meg lehet érteni, de most ugyan itt tartunk. Amíg az egykori vezetők a biztonságos föld alatti bunkereikben üldögélnek és várják, hogy javuljon a helyzet, addig mi normális emberi lények próbálunk életben maradni idefent. Ami mondanom sem kell, nem könnyű. Egyébként Vanessa vagyok, éppen nem rég töltöttem a húszat. Egyetemre jártam és rendezvény szervező szerettem volna lenni. Hát... elég szépen össze jött. Manapság nem kérdezi senki, hogy ki vagy. Talán az egyetlen szakma, aminek még van tekintélye, az orvoslás. Pasim nincs, vagyis volt, de belehalt a járványba, nos nem mindig tudnak segíteni az orvosok sem. Ja, hogy erről még nem ejtettem szót? Nem elég, hogy a világ gazdaságról már azt sem tudni, mi volt és az országok határai sem léteznek már, hogy az eddig elismert és tisztelt szabályok semmivé foszlottak, de még itt egy járvány is a nyakunkon. Miért is ne? Ha jön, akkor már jöjjön a baj úgy rendesen. Az a pletyka járja, hogy a baktériumok a meteoron érkeztek és az ember számára halálosak. Lényegében észre sem veszed, hogy beteg vagy, amíg az utolsó napot el nem éred. Pár óra alatt 40 fokos láz, nehéz légzés, szédülés, majd elveszíted az érzékeidet és egyedül halsz meg a sötétben. Na persze, jogosan tenné fel bárki is a kérdést, hogy ezt honnan lehet tudni, hiszen aki átélte nem mondhatja el, aki meg nem az nem is tudhatja. Ez csak amolyan pletyka féleség, de éppen elég arra, hogy össze pisild magad, ha belázasodsz. Na és persze, hogy még ez se legyen totálisan halálos fenyegetés ott vannak azok a gázok, meg az állandó por. Fel adja a leckét az emberi szervezetnek...


Lehet kritizálni :) Persze ez a történet még ki kell forrja magát, de gyorsan lejegyeztem, mert hát sosem lehet tudni....

15. Elnézést

Kedves olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy mostanában kevesebbet foglalkoztam veletek, és nem igazán írtam semmit a könyvről. De talán jóvá tudom tenni.... szóval figyeljetek.

A történetem főhőse Emma Redway, aki egy 16 éves newcastle-i lány. Édesapja elhagyta a családot, még a születése előtt, így anyjával és húgával Sarah-val és annak apjával élt. A sors úgy hozta, hogy édesanyja új férje a regényt megelőzően elhunyt, így hárman maradtak. Egy nap Emma arra ébred, hogy húga és édesanyja elutazott, így vissza mászik az ágyba, hogy aludjon egész nap.....
Itt kezdődik a regény.
Aztán valami oknál fogva Emma mégsem tudja végig aludni a napot, úgy ahogy eltervezte. Belecsöppen egy abszurd történetbe, ahol ő maga a főszereplő, holott semmi köze nincs a történethez. Vagy mégis....? Rengeteg kalandon és megpróbáltatáson kell végig menjen, hogy beteljesítse a sorsát, aminek egy részét ismeri ugyan, de másik része teljesen a homályba vész. Pár hónap alatt kell 16 éves tiniből felnőtté érnie, hogy képes legyen megmentenie a világot, amit a regény során magának választott. Persze ahogy az szokott lenni, nincs egyedül. Legfőbb támogatója Edmund Goldwin, egy helyes tisztelettudó, önfeláldozó és bosszúszomjas arisztokrata fiú, aki családját elveszítette a háborúban. Ja... hogy milyen háborúban??? Nos, az majd kiderül a regény elején. Nem lövök le minden poént. Persze a kis csapat nem csak két emberkéből áll. Ott vannak azok a bizonyos barátok is, akik nem éppen nevezhetőek szokványosnak. Emma rájön, hogy a világ amit eddig ismert mennyire unalmas, száraz, jelentéktelen..... de mégis mennyivel biztonságosabb mint amelyikbe csöppent. A végén választania kell....egy új család és régi családja között. De ez csak a kisebb gond.....
A sötét erők gyülekeznek, és meg kell mentenie újdonsült barátait, szerelmét (na hopp egy szép kis infó) és még egy személyt.... akinek a kilétét még rejtélyek övezik, de kulcsfontosságú szereplője lesz a történetnek. Emmának erősnek kell lennie, hiszen azt mondják ő a fény....

14. Ünnep

Ma nem írtam semmit. Nagy lázban voltam, holnap megyek Erdélybe, megnézzük, honnan származom. Habár én már nem élhettem ott, a dédim igen. Ő is jön velünk. Most valahogy nem megy az írás, tehát bocsánat, de teljesen letargikus állapotban vagyok. Államalaptó Szent István Királyunk ünnepén egy kicsit elérzékenyültem. Unatkoztam és néztem pár videót azon a bizonyos oldalon, amit mindenki ismer. Megrendítő volt látni, amikor a székely bácsikák torkuk szakadtából énekelték a magyar, majd a székely himnuszt és patakokban folytak a könnyeik, vagy mikor Bukaresten énekelték a székely himnuszt, szó szerint maroknyian. És meg merték tenni. Ilyenkor mindig előbukkan belőlem az az érzés, hogy mit tettek a mi gyönyörű országunkkal. Széttrancsírozták, és szolga sorba hajtották a magyar embereket, akik még ennyi év után, és ennyi megpróbáltatás mellett is büszkén beszélik a nyelvet és vállalják, hogy magyarok. Nos, kedves magyarországi magyar emberek! Illene elgondolkozni ezen és nem elfelejteni, hogy őseink micsoda áldozatokat hoztak a hazáért, hogy hány és hány drága magyar vér folyt ki azért, hogy mi most itt lehessünk.... Most befejezem, mert belelendülök és az nagyon csúnya lesz....

13. Ambíciók

Hajnali négy óra van és nem tudok elaludni. Manapság sokat gyötör az álmatlanság. Egy felől örülök is ennek, hiszen a hajnali csendben valahogy sokkal jobban megy az írás. A tegnapi nap folyamán sikerült tökéletes könyvformát kölcsönöznöm az irományomnak. Még sosem csináltam ilyet, így egy csöppet büszke is vagyok magamra, hiszen könnyebben ment mint vártam. Másrészt az utóbbi napokban egy kicsit csüggedt is vagyok. Egyfelől itt van az írás, ami az egyik kedvenc elfoglaltságom, másfelől viszont újra előtört bennem a kínzó vagy a színészet iránt, amit eddig sikeresen elnyomtam. Most egy kicsit átmegyek naplóba, habár leszögeztem, hogy nem ez a célom, de úgy érzem, ezt muszáj leírnom. Mióta az eszemet tudom, imádom a színpadot. Dráma iskolába készültem, és a felvételin nagyon jól szerepeltem. Mégsem jött össze az áhított szak. Az ok egyszerű volt, nem volt protekcióm. Botrányos, hogy a mai világban hány meg hány tehetség és álom vész el a protekciós emberek miatt, és a protekció hiánya miatt. Akkor, 14 évesen össze törték az álmomat, elvettek tőlem mindent, amiért küzdöttem, amiért érdemes volt élnem. Tovább mentem hát humán gimibe. Na püff, ez körülbelül annyi vigaszt nyújtott, mint éhes kutyának a mosogatóvíz. Magyarán semmit. Egy fél évig bírtam, aztán átiratkoztam egy másik suliba. Szerettem, sőt imádtam azt a sulit, de mégsem én voltam. Nem kerültem közelebb az álmomhoz, és ez az érzés kezdett felemészteni. Negyedikre tanácstalan lettem, nem tudtam mégis mit kezdjek magammal. És akkor jött a felmentő sereg, lényegében egy fő, aki a legfontosabb a számomra, az anyukám. Kezébe vette az irányítást és beadta a jelentkezésemet a főiskolára, komm.-média szakra. Nem is szándékoztam főiskolára menni, így ráhagytam, mondván úgysem vesznek fel. Elszámoltam magam, jobb tanuló lettem, mint gondoltam. És egyszer csak megkaptam az sms-t: "besorolást nyert". Ez idestova egy éve volt. Azóta magam mögött tudok egy sikeres főiskolai évet. És milyen jó év volt. Legalább egy kicsit elcsíptem az álmomból, kaptam egy falatkát az oly annyira áhított, mindenek fölött álló álomból. Még két év, és hivatalosan is kamera előtt állhatok. Ez jó, hiszen ez volt a vágyam. Mégis újra feltört az érzés, hogy színészkedni akarok. Amit öt év alatt mélyen eltemettem magamban, egy szempillantás alatt a felszínre tört, és megmagyarázhatatlan módon, minden eddigi elképzelésemet félresöpörve úgy száguldott be az életembe, mint a gyorsvonat a pályaudvarra. Teljesen össze zavart. A színészi ambícióim minden eddiginél erősebben tartanak fogva, és olyan mélyen maguk alá temetnek, hogy úgy érzem megfulladok. Éppen ezért gondolom úgy, hogy bárcsak ne lennék ennyire hajlamos a művészetre. Színészkedés, regényírás, mégis mit kezdjek magammal így? Hiszen már alig van pár évem a fiatal koromból. Nincs elég időm, hogy minden álmomat valóra váltsam. Hiszen mégsem kezdhetek bele a karrierembe 30 évesen. Addig még van 10 év. Vajon elég lesz? Ez az év rettenetesen nehéz lesz, azt tudom. Nem elég, hogy nyakamon van a szigorlat, de szeretnék angol nyelvvizsgát, logopédushoz járni, színészetre járni, és emellett írni, írni és írni. Na meg persze, ott van a suli. Ki képes ennyi felé szakadni? Hát én... rájöttem. Most kell megnyomjam a dolgokat, most kell erőmön felül teljesítenem, mert csak ez az egy életem van. Nem ronthatom el, mert ha most nem teszek az álmaimért örökre elveszítem őket. Tehát, először is most befejezem a könyvet. Van még rá úgy egy hónapom. Aztán keresem a kiadót. Közben elkezdődik a suli, éppen, hogy kész leszek a könyvel. Októbertől nyelvtanár, logopédus (hiszen egy színésznő tudjon már megszólalni szépen), január vizsga időszak, akkor lesz egy kis "pihi" ugyanis "csak tanulnom" kell. Közben keresek valami színi iskolát, estit, vagy délutánit, ahogy az órarendem alakul. Ez azt jelenti, hogy be kell költöznöm albiba. Ezt az áldozatot is meghozom. És, hogy miért írtam le ezt a sok zagyvaságot? A kérdés jogos, hiszen lényegében nincs sok köze a könyvhöz. A válasz egyszerű: Harcoljatok az álmaitokért, legyenek bármilyen abszurdok is, és soha ne adjátok fel.

12. Szerkesztés

Éppen kakaós kalácsot majszolok, és eszembe jutott, hogy írok már pár sort a blogba. Az elmúlt pár napban eléggé inaktív voltam, de ez annak tudható be, hogy gőz erővel dolgoztam a könyvön. Az összes eddig megírt oldalt kinyomtattam és neki kezdtem az ellenőrzésnek. Átfogalmaztam pár mondatod, kiegészítettem néhány jelenetet, pontosítottam a cselekményt. Nyitottam egy új dokumentumot, amibe teljesen "kiadókész" állapotba begépeltem mind a 4 és fél fejezetet. Megcsinálhattam volna egyszerűbben a szokásos másolás-beillesztés módszerrel, hiszen lényegesen kevesebb gondom lett volna vele, de így viszont írás közben megeredt a nyelvem és sokkal szebbé, ízesebbé tettem az egészet. A helyes írás ellenőrzés is elvett jó pár percet az életemből, na nem is maga a helyesírás, hanem a forma ellenőrzése. A ... helyes megszerkesztés és a kötő jelek gondolat jelekké való átalakítása idegtépő volt. Aztán ott volt még a szóismétlések kijavítgatása. Na meg persze a kétértelmű mondatok átfogalmazása. De jelentem készen lettem a feladattal. Itt ültem és gyönyörködtem benne. Aztán egyszer csak belém hasított a felismerés "Hiszen ez úgy néz ki mint egy könyv". És igen, pontosan olyan mintha egy könyv lenne. Ez az érzés semmihez sem fogható. Ha csak beleolvasok, vagy csak megnyitom és ránézek büszkeség tölt el. "Ő" az én gyermekem. 19 év alatt ilyen élményben még nem volt részem. Ha meglátom elfeledek minden nehézséget amin az eddigiek során átmentem, és újult erővel kezdek neki a folytatásnak.

11. Egy kis infó

Most vettem csak észre, hogy hajnali fél 3. Teljesen elveszítem az időérzékemet, ha írok. Ma írtam 12 oldalt. De még úgy tudnám ontani magamból a szavakat. Az egyetlen probléma, hogy alig látok már :) Amint a múltkor is mondtam, ejtettem el a könyvben pár infót, amiből már egyes dolgokra lehet következtetni, vagy gondolni. Na, a mai napon egy picit felismerhetőbb jeleket adtam jövendőbeli olvasóimnak :) De a titoknak ezt a részét szeretném elhúzni a fejezet végére. Egyébként a mostani fejezetnek azt a címet is adhatnám, hogy a titkok kiderülnek. Több titokra derül most fény, mint az eddigiek során bármikor. Sok mindent megmagyarázok és még több dologra fogok utalni, amire persze a könyv végén megadom a válaszokat. Jó éjt és szép álmokat, én még írok egy kicsit.

10. Jancsikának

Kedves Jancsi!

18. születésnapod alkalmából sok szeretettel köszöntelek. Még emlékszem a napra, mikor először találkoztunk. Nagypapám mesélte, hogy a szomszédba költözött egy kedves család két fiatal fiúval. Én persze kaptam az alkalmon, hogy megismerkedjem velük. Nagy hévvel rohantam át, és megpillantottam egy pufók kisfiút, aki mezítláb szaladgált az udvaron. Az a kisfiú te voltál. Elfintorodtam, gondolván mégis mit kezdjek én ezzel a gyerekkel. Aztán oda jöttél és bemutatkoztál. Nem voltál riadt, inkább érdeklődve figyeltél. Szerintem már akkor is az járt a fejedben, hogy „hmmm... ki ez a jó csaj?”. Aztán ahogy teltek a napok egyre jobban összebarátkoztunk. Te jöttél hozzánk, én mentem hozzátok. Emlékszem mennyit röhögtünk a hülyeségeiden, amiket te természetesnek vettél. Például, mikor mezítláb bicikliztél az utcán, vagy mikor szedtük a paszulyt a kertetekben, amit másnap eladtunk a piacon száz forintért. Persze kevésbé vicces emlékeim is vannak, mint mikor tesód megvert... vagyis, sokat megvert. Ezek abban a pillanatban kicsit sem voltak humorosak, de így utólag vissza gondolva, nem is csodálom, hogy kaptál tőle egyet-kettőt. Nagyon idegesítő kisgyerek voltál, az már egyszer biztos. A Te nevedhez fűződik az is, hogy össze jöttem a barátommal, hiszen mindig te hoztad nekem az infókat. Vagyis csak addig, amíg le nem buktál és tesód ki nem hajított a szobából. Ahogy így kutakodtam az emlékeim között eszembe jutott Cuki és Ómen. Sajnos már egyik kis állat sincs köztünk, de sosem felejtem el, mennyi örömöt okoztak. Aztán egyik percről a másikra leballagtál a nyolcadikból és ugyan abba a középiskolába iratkoztál be mint én. Eléggé megkönnyítettem a dolgodat, nem igaz? Hányszor kéreztettünk el ilyen-olyan indokkal és jöttél velünk haza. Haza... na igen a haza út mindig sokkal gyorsabban eltelt, ha te is ott voltál. Reggel pedig elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne mellém ülj a buszon. Aztán én leballagtam, és kevesebbet találkoztunk. De mindig számíthattam rád a bajban, és ugyanúgy te is. Most, hogy már te is „felnőtt” vagy azt kívánom neked, hogy érd el az álmaid, és maradjunk mindig ilyen jó barátok mint vagyunk. Apropó felnőtt... nem tudom mikor és hogyan nőttél ekkorára, de még pár szülinap és nem férsz be az ajtón, szóval ideje lenne vissza venni, nem gondolod? A köszöntőmet azzal zárnám, hogy soha ne felejtsd el ezeket az emlékeket, amiket egymásnak adtunk, mert én örökké megőrzöm a szívemben.

9. Reggeli jó kedv

Reggel 6:19 van. Fekszem az ágyban a macskámmal, a laptop itt van a lábamon. Olvasgattam egy segítőmnek az üzenetét, aki küldött egy linket egy magánkiadóról. Habár megfogadtam, hogy nem kutakodok utánuk mégis elolvastam az üzenetet, mert kedves gesztustus volt ettől az ismeretlen embertől :) De annyiban is hagytam. Először legyen kész a könyv, aztán ráérek a kiadókkal is foglalkozni. Nem akarom idegesíteni magam ezzel. Még nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, kerti party volt az egyik barátomnál :) Ma sem hiszem, hogy sokat fogok aludni, hiszen az én kis rajongóm ma töltötte be a 18. életévét. Ez úton is szeretnék neki nagyon sok boldog születésnapot kívánni, szóval ma sem lesz pihi, mert ma nála bulizunk. Ez a hét jól össze jött. Most viszont olyan jó reggeli levegő áramlik be az ablakomon, hogy elkapott az írhatnék. Szóval megyek is, előrébb lendítem a történetet.

8. Lassan írni jobb, mint összecsapni.

Az egyik barátommal aki (ezt ki merem jelenteni) az első számú, és legnagyobb rajongóm beszélgettem ma a regényem alakulásáról. Mondtam neki, hogy ma nem sokat írtam, erre váratlan választ kaptam. "Csak csináld, ne kapkodd el, csattanós és egzotikus legyen". Ez a tanács döbbentett rá arra, hogy vissza vegyek a tempón. Tehát eldöntöttem, hogy lassabban fogok írni, kétszer-háromszor átgondolok mindent mielőtt leírom. Ha nem jön az ihlet, hagyom és inkább megnézek egy filmet, vagy olvasok egy könyvet. Nem fogom magam korlátok közzé szorítani, hogy márpedig délután 4 órától, este 10-ig írnom kell. Hiszen az írás művészet, a művészetnek pedig épp az a varázsa, hogy szabadon szárnyal, korlátok nélkül. Így talán nagyobb élményt adhatok az embereknek, mint ha 2 hónap múlva már a kezükben tartanák a könyvet, de fele olyan jó nem lenne, mint lehetne. Éppen azért írtam meg ilyen hamar ezt a 4 fejezetet, mert élveztem írni. Most egy kicsit lelassítok. Tervezgetek, szabadjára engedem a képzeletemet...aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. :)

7. :)

Hali! Ma nagyon keveset írtam. Megrekedtem, mert öröm mámorban úszom :D A fősulin átvettek államira, ami azt jelenti, hogy 250ezer forintom megmarad :D Ezt ráfordíthatom a könyvemre, és ha minden igaz 100 ezer forint ösztöndíjam is össze gyűlik egy év alatt :D Annyira örülök.
Most szerintem iszok anyával valami pezsgőt. Olyan jó, hogy minden barátom és rokonom velem együtt örül, de ami a legfontosabb, anyukámnak nem okoztam csalódást. Remélem a könyvem is beváltja a bele fektetett bizalmukat. :) Bocsi, ez most kicsit magán életesre sikerült, de nem hagyhattam ki :)

6. Nehézségek

Hajnali 2 óra van és én még mindig a google-ben kutakodok kiadók után. Talán ez az egész regény írás fekete foltja. Találni egy jó kiadót, aki viszonylag alacsony áron kiadja a könyvedet, segít a reklámban, a terjesztésben és nem akaszt a nyakadba egy olyan szerződést, aminek a feltételeit nem biztos, hogy teljesíteni tudod. Nehéz, időigényes és lehangoló feladat megfelelő kiadót találni. Ki tudja, hány meg hány elképesztő és szórakoztató történet csücsül a fiókok alján, vagy a számítógépek mappáiban arra várva, hogy végre napvilágra kerülhessen, egy gyönyörű könyv formájában, ami árasztja magából, azt a csodálatos könyv illatot, ami a kedvenc illataim egyike. Elképzelni sem bírom hány sorstársam reménykedik ugyan abban, mint én. Egy felől szurkolok nekik, hiszen tudom milyen könyörtelen feladat a világra hozni egy regényt, másfelől viszont azt kívánom, hogy ha köztük és köztem kell választani én kerüljek ki győztesként. Hiszen ilyen a világ, az erősebb nyer. Csak remélni tudom, hogy lesz elég erőm, lelkesedésem és szerencsém, hogy végig járjam ezt a rögös utat. Ezért most eldöntöttem, hogy nem foglalkozok kiadó kerítéssel. Teljes erőmmel a könyvre akarok koncentrálni, hogy minél jobbra sikerüljön. Azt olvastam valahol, hogy a kezdő írók művei mind sekélyesek, a szereplőikben nincs semmi érdekes. Én nem így gondolom. Szerintem minden embernek más az érdeklődési köre, így lehet, hogy valakit az érdekel, ha a pillangók filozófiájáról olvashat 600 oldalt, más a vámpírtörténeteket részesíti előnyben, megint más a szerelmes ponyvaregényeket. Lehet egy könyvet mesterien is megírni, ha nem érdekel maga a téma én bizony el nem olvasom. És felőlem lehet minden második oldalon szóismétlés, ha érdekes a szöveg nem bánom, ha ezt a kis szépség hibát el kell viselnem. Éppen ezért szerintem nincs rossz és jó regény. Ez az egész bestseller dolog is olyan, hogy nagyon sok embernek tetszik ugyan az. De mellette ott van az a jó pár ember is akiknek nem tetszik. Elképzelhető, hogy az a 2000 ember viszont szívesebben olvasna egy pillangó életéről egy lapos "unalmas" kis könyvet, hiszen nekik az a szórakozás. Mint ahogy van aki a komoly zenét szereti és a rockot meg sem bírja hallgatni, ellenben a rocker nem biztos, hogy szereti a komoly zenét. Ettől függetlenül mind kettő lehet dallamos, hallgatható vagy élvezhető a maga valóságában. Ez is azt tükrözi, hasonlóságunk ellenére, mennyire mások is vagyunk mi emberek. Ez szerintem jó. Mert milyen rossz lenne, ha mindenkinek ugyan az tetszene. Éppen ezért nem értem miért kell letámadni a kezdő írókat azzal, hogy unalmasak és élvezhetetlenek a műveik. Ideje lenne már eljutni egy olyan szintre, hogy az emberek esélyt adjanak egymásnak.

5. Ötletek

Ma újra írtam a könyvemet. Nem akarom fényezni magam, de szerintem nagyon szépen alakul a történet. Egy kedves barátommal megosztottam az eddigieket dióhéjban, akinek a véleményére sokat adok és habár töredékét hallotta, azt mondta, hogy szerinte érdekelheti a kiadókat, lehet vele sikerem. Neki is elmondtam, hogy nem igazán a pénz érdekel, jó lenne, ha csak éppen annyit össze tudnék kaparni vele, hogy a folytatást kiadathassam, mert ahogy nézem ezeket az árakat, az első rész kiadása fel fogja emészteni az összes pénzemet. Pontosabban azt a pénzt, amit anyukám arra tett félre, hogy majd el tudjak indulni az életben. Nos nem gondoltuk volna, hogy ilyen fajta dologra fogom fordítani, de ez már így alakult. Olyan jól esett, hogy valaki elismerte az eddigi munkámat. Eddig anyukám olvasott el két fejezetet, és egy barátnőm egy kisebb részt. Ők meg voltak elégedve vele, de semmi egyebet nem tudnak mondani, hiszen a teljes sztoriból semmit sem ismernek. A kedves barát viszont hallotta az egészet, ami eddig a fejemben van, és elismerően értékelte. El is döntöttem, hogy 10 tisztelet példányt fogok szétosztani, és ebből az egyik az övé lesz . :)

4. Vámpírok??? Nem!

Sziasztok. Látom lassan, de gyűlünk. Sok barátom tudomást szerzett róla, hogy könyvet írok. Talán ez annak is köszönhető, hogy az egyik közösségi portálon feltüntettem a blogomat. Na de hát Istenem, nem szégyen az írás :) Természetesen mindenki megkérdezte, hogy milyen könyvet írok. Én azt feleltem rá, hogy egy kategóriába nem igazán tudnám besorolni. Aztán persze kérték, hogy valami konkrétumot mégis mondjak már. Azt válaszoltam, hogy egyrészt misztikus, másrészt kaland, harmadrészt romantikus. Nem fogjátok kitalálni, de mindegyikük első kérdése az volt: "Csak nem egy újabb vámpíros könyv"?
Nem! Nem lesznek benne vámpírok, se gnómok, törpék, tündérek de még manók sem :) . Egészen más jellegű lesz. Persze a varázslat átitatja az egész történetet, de miért kellene olyan könyvet írnom, amit már előttem megírtak? Nem is értem az embereket. Az egyik kitalál valamit, aztán a másik kicsavarva, leírja ugyan azt. Ezt nem tartom se fairnek, se egyedinek. Én bevallom, imádom a twilight-sagát. De sosem írnék olyan könyvet ami egy kicsit is hasonlít rá. Soha életemben nem voltam az a "majmolós" típus, és ezt a jó szokásomat mind a mai napig őrzöm :) Tehát az már kiderült, hogy mi nem lesz a könyvben. Na de akkor jogosan teszi fel az ember a kérdést, hogy mégis mi lesz benne. Erre, akár milyen meglepő az a válaszom, hogy el kell majd olvasni. Hiszen olyan sok misztikus teremtmény van még a világon, amiket legendák és titkok öveznek. És persze ott vannak az emberek... ez főként egy szerelmes kalandregény, másod sorban misztikus csak. Tehát nem a varázslatra teszem a hangsúlyt, nem nyilvánul meg benne olyan erősen mint mondjuk J. K. Rowling Harry Potter-ében. De mégis  mozgató rugója a történetnek.  

3. Egy kis szösszenet mára :)

Hulla fáradt vagyok. Órák óta a blogomat regisztrálom különböző keresőkbe és blog katalógusokba, hogy Te kedves olvasóm, könnyebben rám tudj találni :) Kemény munka, de megéri, hiszen így egyre több emberhez tudom eljuttatni a gondolataimat. Remélem ezzel tudok egy kis örömet okozni nektek :) Nem szándékozom naplót írni, meg sem fordult a fejemben, ezért máris áttérek az érdekesebb témára.

Hogy senki ne tudja azt mondani, hogy "ez a csaj csak magáról papol, a könyvről meg egy szót sem ejt" mesélek nektek picikét róla. Tehát úgy tervezem, hogy körülbelül olyan 400 oldalas lesz. Körülbelül 12-13 fejezetre osztottam szét fejben, de ez persze attól függ, hogy mennyire kalandozok el közben. Persze, a főszál már megvan, de a mellék szálak valahogy menet közben alakulnak ki. Folyamatosan szövöm őket a fő történeti szálhoz. Az első két fejezet lényegében nem sok mellék szálat tartalmaz, szigorúan a történetre koncentrál és próbálom benne minél élethűbben vissza adni a szereplőket, akiket magam előtt látok. Ahogy a főhőseim egymással ismerkednek, úgy ismertetem meg őket az olvasókkal is. Majd valahol a harmadik fejezet környékén elindulnak a bonyodalmak, amelyeket már lehetett sejteni. Ekkor több ember kapcsolódik be a történetbe, így óhatatlanul is többnél több szálat kell kézben tartanom, és megfelelően mozgatnom. Ez a legnehezebb szerintem, de talán ezt élvezem a legjobban. Most járok valahol itt. Még minden egy nagy katyvasz, persze a szemfüles olvasók ennél a pontnál már sejteni fognak dolgokat. Talán igazuk lesz, talán nem :) A másik, ami nagyon fontos, az a szereplőim jellemfejlődése, hiszen fiatalokról van szó. Itt kitérnék történetem főhősére, Emma Redway-re, aki 16 éves korában csöppen bele a történetbe, az ismeretlenbe, és helyt kell álljon, mert sok ember sorsát az ő döntései fogják meghatározni. Fel kell nőnie a feladathoz és együtt kell éljen a teherrel. Persze az is megmutatkozik mit jelent a szerelem ereje, és milyen hatással van az emberre. Na de be is fejezem, mert már így is túl sokat mondtam. A végén lelövöm itt az egész sztorit és senki nem akarja majd elolvasni :) Holnap jelentkezem, ma este pedig megyek körhintázni :) Igen, igen! Nem röhögni kérem! Az ifjú művészpalántának is kell néha a szórakozás, hogy élményeket gyűjtsek és még színesebbé, élvezhetőbbé és varázslatosabbá tegyem a történetet...

2. Új fejezet

Nemsokára befejezem a 4. fejezetet, ami eddig 29 oldalt foglal magába, a 125 ből. De most valahogy nincs kedvem írni. Nem tudom, van olyan, hogy egész nap itt ülök a laptop előtt és szinte folynak ki belőlem a gondolatok, máskor viszont napokig semmi. Pedig a sztori készen van fejben, de ha nincs hozzá hangulatom, nem írok. Nem akarom elrontani azt, amibe már ennyi munkát fektettem. Az ember azt hinné, hogy egy könyv megírása nem nagy valami, leülsz a gép elé aztán adjad neki. Na ez azért nem így működik. Talán a bulvár újságírásban, esetleg, de még ott sem elfogadható. Én úgy írom a könyvemet, hogy ha bárki is olvassa ne legyenek benne homályos, félreérthető, unalmas részek. Nagyon nehéz úgy vinni a fonalat, hogy tarts titkot, de érteni is lehessen. Hiszen az olvasó érdeklődését a titkok kiderítésével lehet fenntartani. Illetve ez az egyik módja. A másik, amit nagyon fontosnak tartok, az a szerelmi szál. Hiszen ez a könyv éppen az a fajta lesz, ahol elengedhetetlen a szerelem. De nem akarok mártír szenvedést belevinni, azt megcsinálták már előttem jó páran. Inkább egy könnyű, felszabadító, mégis magával ragadó művet szeretnék alkotni, az örök álmodozóknak :) Legközelebb elárulok pár titkot is :D

1. Az első pillanat

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy előnyös lenne, ha a készülőben lévő könyvemnek csinálnék egy blogot. Hiszen hol lehetne tartani az olvasókkal leginkább a kapcsolatot, ha nem az interneten? Tehát, írok egy könyvet. Amolyan kalandos, misztikus, romantikus, de mégis más mint bármelyik könyv, amit olvastam. Hiszen "Ő" az enyém. Kicsit a gyermek vállaláshoz tudnám hasonlítani, habár még nincs gyerekem, de így tudom elképzelni az egészet. Hónapokon át fejlődött, formálódott az agyamban ez a kis történet, ami mikor eljött az ideje valóságosan kirobbant belőlem. Sosem írtam még könyvet, így fogalmam sem volt hogyan kezdjek hozzá. Talán egy kicsit segített, hogy mivel komm.-média szakra járok a fősulin az újságírás alapjait már elsajátítottam. (legalább is remélem). Tehát egyik nap leültem a laptop elé és hozzá fogtam virtuálisan papírra vetni, ami a fejemben már össze állt. Talán a kezdet volt a legnehezebb. Bemutatni a szereplőket úgy, hogy ne tűnjön túl soknak a körbeírás és a magyarázkodás, de mégis hiteles képet adjak a főhőseimről, azon mélyen tisztelt olvasóknak, akik majd egy napon a kezükbe veszik a művemet. :) Lényegében nagyon nagyon sok mindent tudnék még írni, de vissza fogom magam, nehogy idő előtt azt a pár emberkét is elriasszam, akik szánnak rám pár percet az életükből. :)