13. Ambíciók

Hajnali négy óra van és nem tudok elaludni. Manapság sokat gyötör az álmatlanság. Egy felől örülök is ennek, hiszen a hajnali csendben valahogy sokkal jobban megy az írás. A tegnapi nap folyamán sikerült tökéletes könyvformát kölcsönöznöm az irományomnak. Még sosem csináltam ilyet, így egy csöppet büszke is vagyok magamra, hiszen könnyebben ment mint vártam. Másrészt az utóbbi napokban egy kicsit csüggedt is vagyok. Egyfelől itt van az írás, ami az egyik kedvenc elfoglaltságom, másfelől viszont újra előtört bennem a kínzó vagy a színészet iránt, amit eddig sikeresen elnyomtam. Most egy kicsit átmegyek naplóba, habár leszögeztem, hogy nem ez a célom, de úgy érzem, ezt muszáj leírnom. Mióta az eszemet tudom, imádom a színpadot. Dráma iskolába készültem, és a felvételin nagyon jól szerepeltem. Mégsem jött össze az áhított szak. Az ok egyszerű volt, nem volt protekcióm. Botrányos, hogy a mai világban hány meg hány tehetség és álom vész el a protekciós emberek miatt, és a protekció hiánya miatt. Akkor, 14 évesen össze törték az álmomat, elvettek tőlem mindent, amiért küzdöttem, amiért érdemes volt élnem. Tovább mentem hát humán gimibe. Na püff, ez körülbelül annyi vigaszt nyújtott, mint éhes kutyának a mosogatóvíz. Magyarán semmit. Egy fél évig bírtam, aztán átiratkoztam egy másik suliba. Szerettem, sőt imádtam azt a sulit, de mégsem én voltam. Nem kerültem közelebb az álmomhoz, és ez az érzés kezdett felemészteni. Negyedikre tanácstalan lettem, nem tudtam mégis mit kezdjek magammal. És akkor jött a felmentő sereg, lényegében egy fő, aki a legfontosabb a számomra, az anyukám. Kezébe vette az irányítást és beadta a jelentkezésemet a főiskolára, komm.-média szakra. Nem is szándékoztam főiskolára menni, így ráhagytam, mondván úgysem vesznek fel. Elszámoltam magam, jobb tanuló lettem, mint gondoltam. És egyszer csak megkaptam az sms-t: "besorolást nyert". Ez idestova egy éve volt. Azóta magam mögött tudok egy sikeres főiskolai évet. És milyen jó év volt. Legalább egy kicsit elcsíptem az álmomból, kaptam egy falatkát az oly annyira áhított, mindenek fölött álló álomból. Még két év, és hivatalosan is kamera előtt állhatok. Ez jó, hiszen ez volt a vágyam. Mégis újra feltört az érzés, hogy színészkedni akarok. Amit öt év alatt mélyen eltemettem magamban, egy szempillantás alatt a felszínre tört, és megmagyarázhatatlan módon, minden eddigi elképzelésemet félresöpörve úgy száguldott be az életembe, mint a gyorsvonat a pályaudvarra. Teljesen össze zavart. A színészi ambícióim minden eddiginél erősebben tartanak fogva, és olyan mélyen maguk alá temetnek, hogy úgy érzem megfulladok. Éppen ezért gondolom úgy, hogy bárcsak ne lennék ennyire hajlamos a művészetre. Színészkedés, regényírás, mégis mit kezdjek magammal így? Hiszen már alig van pár évem a fiatal koromból. Nincs elég időm, hogy minden álmomat valóra váltsam. Hiszen mégsem kezdhetek bele a karrierembe 30 évesen. Addig még van 10 év. Vajon elég lesz? Ez az év rettenetesen nehéz lesz, azt tudom. Nem elég, hogy nyakamon van a szigorlat, de szeretnék angol nyelvvizsgát, logopédushoz járni, színészetre járni, és emellett írni, írni és írni. Na meg persze, ott van a suli. Ki képes ennyi felé szakadni? Hát én... rájöttem. Most kell megnyomjam a dolgokat, most kell erőmön felül teljesítenem, mert csak ez az egy életem van. Nem ronthatom el, mert ha most nem teszek az álmaimért örökre elveszítem őket. Tehát, először is most befejezem a könyvet. Van még rá úgy egy hónapom. Aztán keresem a kiadót. Közben elkezdődik a suli, éppen, hogy kész leszek a könyvel. Októbertől nyelvtanár, logopédus (hiszen egy színésznő tudjon már megszólalni szépen), január vizsga időszak, akkor lesz egy kis "pihi" ugyanis "csak tanulnom" kell. Közben keresek valami színi iskolát, estit, vagy délutánit, ahogy az órarendem alakul. Ez azt jelenti, hogy be kell költöznöm albiba. Ezt az áldozatot is meghozom. És, hogy miért írtam le ezt a sok zagyvaságot? A kérdés jogos, hiszen lényegében nincs sok köze a könyvhöz. A válasz egyszerű: Harcoljatok az álmaitokért, legyenek bármilyen abszurdok is, és soha ne adjátok fel.