14. Ünnep

Ma nem írtam semmit. Nagy lázban voltam, holnap megyek Erdélybe, megnézzük, honnan származom. Habár én már nem élhettem ott, a dédim igen. Ő is jön velünk. Most valahogy nem megy az írás, tehát bocsánat, de teljesen letargikus állapotban vagyok. Államalaptó Szent István Királyunk ünnepén egy kicsit elérzékenyültem. Unatkoztam és néztem pár videót azon a bizonyos oldalon, amit mindenki ismer. Megrendítő volt látni, amikor a székely bácsikák torkuk szakadtából énekelték a magyar, majd a székely himnuszt és patakokban folytak a könnyeik, vagy mikor Bukaresten énekelték a székely himnuszt, szó szerint maroknyian. És meg merték tenni. Ilyenkor mindig előbukkan belőlem az az érzés, hogy mit tettek a mi gyönyörű országunkkal. Széttrancsírozták, és szolga sorba hajtották a magyar embereket, akik még ennyi év után, és ennyi megpróbáltatás mellett is büszkén beszélik a nyelvet és vállalják, hogy magyarok. Nos, kedves magyarországi magyar emberek! Illene elgondolkozni ezen és nem elfelejteni, hogy őseink micsoda áldozatokat hoztak a hazáért, hogy hány és hány drága magyar vér folyt ki azért, hogy mi most itt lehessünk.... Most befejezem, mert belelendülök és az nagyon csúnya lesz....