6. Nehézségek

Hajnali 2 óra van és én még mindig a google-ben kutakodok kiadók után. Talán ez az egész regény írás fekete foltja. Találni egy jó kiadót, aki viszonylag alacsony áron kiadja a könyvedet, segít a reklámban, a terjesztésben és nem akaszt a nyakadba egy olyan szerződést, aminek a feltételeit nem biztos, hogy teljesíteni tudod. Nehéz, időigényes és lehangoló feladat megfelelő kiadót találni. Ki tudja, hány meg hány elképesztő és szórakoztató történet csücsül a fiókok alján, vagy a számítógépek mappáiban arra várva, hogy végre napvilágra kerülhessen, egy gyönyörű könyv formájában, ami árasztja magából, azt a csodálatos könyv illatot, ami a kedvenc illataim egyike. Elképzelni sem bírom hány sorstársam reménykedik ugyan abban, mint én. Egy felől szurkolok nekik, hiszen tudom milyen könyörtelen feladat a világra hozni egy regényt, másfelől viszont azt kívánom, hogy ha köztük és köztem kell választani én kerüljek ki győztesként. Hiszen ilyen a világ, az erősebb nyer. Csak remélni tudom, hogy lesz elég erőm, lelkesedésem és szerencsém, hogy végig járjam ezt a rögös utat. Ezért most eldöntöttem, hogy nem foglalkozok kiadó kerítéssel. Teljes erőmmel a könyvre akarok koncentrálni, hogy minél jobbra sikerüljön. Azt olvastam valahol, hogy a kezdő írók művei mind sekélyesek, a szereplőikben nincs semmi érdekes. Én nem így gondolom. Szerintem minden embernek más az érdeklődési köre, így lehet, hogy valakit az érdekel, ha a pillangók filozófiájáról olvashat 600 oldalt, más a vámpírtörténeteket részesíti előnyben, megint más a szerelmes ponyvaregényeket. Lehet egy könyvet mesterien is megírni, ha nem érdekel maga a téma én bizony el nem olvasom. És felőlem lehet minden második oldalon szóismétlés, ha érdekes a szöveg nem bánom, ha ezt a kis szépség hibát el kell viselnem. Éppen ezért szerintem nincs rossz és jó regény. Ez az egész bestseller dolog is olyan, hogy nagyon sok embernek tetszik ugyan az. De mellette ott van az a jó pár ember is akiknek nem tetszik. Elképzelhető, hogy az a 2000 ember viszont szívesebben olvasna egy pillangó életéről egy lapos "unalmas" kis könyvet, hiszen nekik az a szórakozás. Mint ahogy van aki a komoly zenét szereti és a rockot meg sem bírja hallgatni, ellenben a rocker nem biztos, hogy szereti a komoly zenét. Ettől függetlenül mind kettő lehet dallamos, hallgatható vagy élvezhető a maga valóságában. Ez is azt tükrözi, hasonlóságunk ellenére, mennyire mások is vagyunk mi emberek. Ez szerintem jó. Mert milyen rossz lenne, ha mindenkinek ugyan az tetszene. Éppen ezért nem értem miért kell letámadni a kezdő írókat azzal, hogy unalmasak és élvezhetetlenek a műveik. Ideje lenne már eljutni egy olyan szintre, hogy az emberek esélyt adjanak egymásnak.