Emma zilálva ébredt. Gyorsan felkapcsolta az éjjeli szekrényen álló kislámpát. Körbenézett, de az ósdi, nagy ruhásszekrényen kívül semmi mást nem látott. Hirtelen valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés terjedt szét a testén. A zsigereiben érezte, mintha valaki figyelné.
– Kezdesz becsavarodni Emma! – suttogta magának, majd még egyszer körbetekintett a lila tapétás padlásszobában, és visszafeküdt aludni.
Reggel egy ismerős illatra ébredt, enyhén odakozmált pirítós illat csapta meg az orrát. Lesietett a konyhába, de nagy meglepetésére nem talált otthon senkit. Az asztalon egy kis cetli hevert, neki címezve. A kezébe vette és olvasni kezdte....
Nos, ennyi lenne. Nem sok, tudom, de remélem ennek is örültök. :) Ma kicsit aktív vagyok, amit annak tudjatok be, hogy nem kellett mennem suliba.
