45. Vannak dolgok, amelyek egyszerűen felháborítanak...

Tehát, mint a címből is érződhet, mérges vagyok. Sőt! Nagyon mérges vagyok. Elegem van már abból, hogy az emberek egy bizonyos része folyamatos jelleggel fikáz le olyan alkotásokat, amelyek alapműnek számítanak a világ, vagy akar a kortárs irodalomban. Erre csak azt tudom mondani, hogy : Emberek! Mindenkinek van lehetősége írni. Aki tud, alkosson jobbat! Kíváncsian várom.
Egyébként sem tudom megérteni, hogy lehet olyanokat mondani, egy világszerte elismert regényre, hogy: "béna", és a kevésbé ízléses társai.
Sosem használnék ilyen jelzőket egy könyvre. Esetleg azt, hogy nekem nem tetszett, vagy nem az én világom, távol áll tőlem, nem keltette fel az érdeklődésemet.
Nekem ez fájó pont, bárki művét is hallom/olvasom, hogy fikázzák, ugyanis tudom milyen munka van egy regény megírásával, és nem hiszem, hogy bármelyik írónak/írónőnek könnyebben ment volna, mint nekem. Mindannyian sokat szenvedünk, igaz, édes szenvedés, de akkor is szenvedés. Hiszen nagyon babrás feladat, mindazok ellenére, hogy gyönyörű és felemelő élmény.
Ezt mindenképpen szerettem volna megosztani veletek. :)

44. Segítsetek, ha tudtok.

Bizonyára ti is hallottatok már a Veszprém megyében történt katasztrófáról. Gondolom, senkinek nem kell elmesélni, mi történt, de ha mégis akkor írjátok be google-be, hogy vörös iszap. Na már most, nem tudom mennyire igaz, de a lelkiismeretem úgy lesz tiszta, ha bemásolom ide, ami már a facebook-on és az iwiw-en is elért hozzám.
Tehát:

"Devecser és környékén a vörösiszap okozta katasztrófa következtében az embereknek el kellett hagyniuk házaikat, állataikat. Az állatvédők kér ik a menhelyeket és magánszemélyeket, hogy aki ideiglenesen be tudna fogadni állatokat, jelentkezzen Lakos Györgynél a 30/507-2062-es számon a nap bármely szakában. FONTOS!
Ezek nem kóbor állatok, mindegyiknek megvan a gazdája, csak a kitelepítés miatt nem tudja hol elhelyezni. A sérült kutyák kezelését az állatvédők vállalják, ez ne riasszon vissza senkit. Kérünk mindenkit, aki tud, segítsen! Köszönjük !"

(Semmilyen korrekciót nem hajtottam végre a szövegen, úgy gondoltam, hogy illendő úgy hagyni, ahogy azt egy nemes lelkű emberke begépelte). 

43. A fény gyermeke

A fény gyermeke hamarosan elkészül végre. Átolvastam az utolsó fejezetet, ami eddig elkészült és rájöttem, hogy kevesebb hiányzik már, mint ahogy emlékeztem. Azonban mérges vagyok magamra, mert (szerintem) 2 hete egy árva szót sem írtam, azon kívül, hogy javítgatásokat végeztem. Ma minden bizonnyal írni fogok. Ugyanis, ha sokáig nem írok, akkor kizökkenek a regény hangulatából. Éppen ennek "köszönhetően" vett új fordulatot kétszer is a fény gyermeke. Most azonban már annyira fel van építve a sztori, a történet darabjai olyan pontosan illeszkednek egymáshoz. és illenek össze, hogy nem lenne tanácsos, egy új irányba terelni a mellékszálakat sem. Tehát, ha szeretném megőrizni az eredetileg elképzelt történetet, muszáj lesz újra összeforrnom vele.

42. Újra itt

Elérkezett egy újabb péntek, amit tölthetnék az írással, a tanulással vagy akár a pihenéssel is. Igen... minden bizonnyal tölthetném valamelyikkel. Elterveztem, hogy ma írok egy fejezetet, aztán este partyzunk, holnap befejezem a szemináriumi dogámat (még hiányzik egy interjú), holnap után pedig angolozok. Az is előfordulhatott volna, hogy a sorrend változik, de azt semmiképp sem gondoltam, hogy zsebkendő halmok közül kell ki kukucskálnom, hogy megtaláljam a teámat és kortyoljak belőle egyet, ami enyhíti a torokfájásomat. :S Nos igen.... kemény két éve nem voltam beteg. Na de most aztán bepótolom. Láz, fejfájás, köhögés, és minden adalékanyag összekeverődött, hogy létrehozzák életem legrosszabb napját. Vagyis... az elmúlt pár hónap legrosszabb napját. :( Fantasztikus. Nem baj, azért próbálom a jó oldalát nézni a dolognak. Legalább nem leszek olyan hiperaktív, hogy egész nap csináljak valamit. Kipihenem magam, és ha felkeltem (feltéve, ha jobban vagyok) folytatom az én drága kis regényemet. :) A szereplőim már biztosan hiányolnak, megunták az egy helyben állást. :P

41. Az ígért részlet

Úgy döntöttem, hogy most az egyik kedvenc szereplőmről, Oliviáról rakok fel egy részletet. :) Nos, várom a kritikákat.

Olivia gyönyörű fiatal lány volt, pengevékony ajkai félelmetes szimmetriával futottak végig selyem hatású bőrén. Hosszú, hullámos fekete haja meg-meglebbent a legyezője kavarta széltől. Előkelő, és jól nevelt lánynak tűnt, akinek meg van mindene, amire ember csak vágyhat. De a szemében mégis szomorúság lakozott. Emmának nem is kellett sokáig gondolkodnia rajta, hogy mitől lehet olyan keserű a tekintete. Elég volt egy pillantást vetnie Mr. Candle-re. A férfi sötét, ráncos bőrét számos májfolt tarkította, még a homlokát és az arcát sem kímélve. Hófehér haja már csak a feje búbján volt látható, pont úgy festett, mint a hegyek hósipkái. Emma megborzongott a gondolattól, hogy ezt a lányt akarata ellenére, a vérvonal megőrzésének céljából adták hozzá az öregemberhez. A kis Olívia még alig lehetett 17-18 éves, mégis véget ért az élete, az esküvője napján. Emma abban is biztos volt, hogy a lány előtt két lehetséges út áll. Az egyik lehetőség, hogy meghal a csatában, a másik, hogy a férje hal meg. De ahogy elnézte a házaspárt, abban biztos lett, hogy a lány egyik lehetőséget sem bánná.

40. Ősz

Szerettem volna összhangba hozni a blogot az ősz hangulatával, ezért egy háttércserét hajtottam végre. Remélem tetszik, de ha nem akkor komizzatok a chatbe. Félig-meddig elkészültem a ppt-vel, igaz még vannak hiányosságok, de mára már nem érdekel. Komolyan azon gondolkodom, hogy valami vitamint kellene szednem, ami ad egy kis energiát, mert ez nem állapot, hogy a hét minden egyes napján, még hétvégén is fáradt vagyok. Nem is érdekelne különösebben, ha nem lennék nagy munkában. Mint tudjuk a könyv hamarosan elkészül(ne), ha nem lennék folyton elfoglalt, vagy éppen egy élő halott. :S Na tessék, megint ásítottam. Holnap pedig kezdődik minden elölről, csak egy fokkal nehezebb kiadásban. Na jó, nem panaszkodom. Biztosan van olyan emberke, akinek nehezebb dolga van. Megyek, átfutom az utolsó fejezetet, ami eddig kész van, kijavítgatom, aztán alvás. Holnap valószínűleg nem leszek itt, ugyanis média angolt tanulok, de kedd este ha minden igaz "találkozunk". Éppen itt az ideje egy újabb adag információnak A fény gyermekéről. :)

39. Hétvége és egyéb nyalánkságok

Alig vártam, hogy végre elteljen az a négy nap, amit a suliban töltök, és végre írhassam tovább a regényemet, de persze nem lett belőle semmi. :( Pénteken segítő kommunikáció órára csináltunk egy ppt bemutatót csoporttársammal, (vagy inkább barátnőnek nevezném). Persze még nincs kész, ezért holnap ülhetek neki, befejezni. Még egy videót is össze kell vágnom, hmmm isteni lesz. Ma szülinapoztunk, nagymamám 60. születésnapját ünnepeltük, az egész család össze gyűlt, emellett unokahúgomnak, Petrának is névnapja volt. Tehát, a mai nap megint ki volt lőve. Holnap azonban szakítok rá időt, ha elalszom fölötte, akkor is. Egyébként egyre inkább úgy érzem, hogy a szereplőim valamelyest a barátaim is, néha jobban ismerem őket, mint saját magamat. Ez ijesztő, de így van. Egyébként nem is tudom mit várok így másoktól, ha még én sem igazodom el magamon. Az emberek általában félre ismernek, gyakran nem is kedvelnek, hiszen nem ismerik az igazi Dawnt. Igazából egy "lelkis", jóhiszemű, mások problémáit a magamé elé helyező lány vagyok. Ez néha jó, néha rossz, de hiszem azt, hogy meglesz érte a jutalmam, egyszer az életben, vagy az életem után. Hiszek a túlvilágban és hiszem azt, hogy van valami felsőbb erő, ami mozgatja a világ szálait. Ezt ki hogy nevezi, mindenkinek más, de alapjában véve ugyan az.
Na ennyit  filozofálgatásról. :) A regényt illetően anyukám új ötleteket adott, no nem a történettel kapcsolatban, hanem a megjelentetés módjáról. Nem is tudom, mit csinálnék nélküle. Ő a legfontosabb ember az életemben, több van köztünk mint anya-lánya kapcsolat, ami szerintem annak is "köszönhető", hogy kiskorom óta így lettem nevelve. Szóval.. köszi anyuci. :) Ő tett azzá ami vagyok, és ami leszek. Ha ő nincs, talán (sőt.. biztos), hogy a tehetségem a semmibe vész.