38. Annyira drágák vagytok!

Igen, amit a címben leírtam az csak és kizárólag RÁTOK vonatkozik. Köszönöm szépen a sok kedves levelet, amit kaptam. Nagyon jól esett, el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire. Egy picit el is érzékenyültem, a felismeréstől hogy ennyien szurkolnak nekem és támogatnak. Emellett annak is nagyon örülök, hogy új ismerősökre tehettem szert és ha nem is jön össze a könyv kiadás (habár remélem, hogy nem így történik) már akkor is megérte belekezdeni ebbe az egészbe. Bármi kérdésetek vagy problémátok van nyugodtan írjatok továbbra is a klyna18@gmail.com vagy a klyna@citromail.hu emailcímekre.

Olyan szívesen írnék még nektek, de ma sajnos nincs rá lehetőségem. Nagyon korán kelek és egész nap bent leszek a suliban, de ígérem holnap írok egy szép kis bejegyzést. :)

37. Helyzetjelentés

Kint ülök  teraszon. Körülöttem a lágy, éjjeli szellő táncra perdíti a lehulló faleveleket, hogy egy utolsó táncra invitálja őket, mielőtt örökre eggyé forrnak a földön hömpölygő társaikkal. A félig megkopasztott cseresznyefa félelmetesen mered az ég felé, a kinti villany halovány fényében, csupasz ágai integetnek a felhőrétegen sejtelmesen áthatoló aranyszínű holdsugárnak. A szél egyszer-egyszer felerősödik, időnként beletúr a hajamba, végtelen kezével hosszasan simogatja az arcomat, amíg utolsó keringőjét járja az aláhulló falevelekkel. A kedvenc rózsaszín plédem palástként terül el a vállamon, némi meleget csempészve ezzel a hideg, őszi éjszakába. Első kézből nézhetem végig a természet haláltusáját, amint lassan veszít az ősz seregei ellen és közben arra gondolok, hogy ez a körforgás szeli át az egész életünket. Megszületünk, alkotunk és meghalunk. Ezért nem szabad sosem feladnunk és meghátrálnunk. Küzdenünk kell az álmainkért, a vágyainkért, amíg a haláltáncot járó levelek sorsára nem jutunk, hogy végül édes ölelésben összeforrjunk rég elvesztett szeretteinkkel, pont úgy ahogy a száraz levelek egyesülnek a földön elterülő avarban.

Ööö! Ez egy kicsit érdekesre sikerült, de most elkapott valami furcsa érzés. :D Hát.. remélem nem hangolódtatok nagyon le a bejegyzésem miatt. :D

36. Felturbózás

A megnövekedett látogatószámnak köszönhetően újult erőre kaptam, ami annyit tesz, hogy a mai este folyamán addig biztosan nem alszom el, amíg meg nem írok egy fejezetet. :D Ezt nektek köszönhetem, hiszen rengeteg hitet merítettem az érdeklődésetekből. Már-már kezdtem elszomorodni, hogy senkit nem érdekel amit én itt össze fecsegek, de amint látom tévedtem. Ennek is köszönhető, hogy a tegnapi nap folyamán felkerült a regény első pár sora. :) Úgy gondoltam, tartozom nektek ennyivel és ha ilyen szép számban növekedünk, további  részletek várhatóak. Ez úton szeretném megköszönni, az unokahúgomnak, és minden kedves látogatónak, aki reklámozta a blogot, hogy ennyire sokat segítettetek. Ti vagytok az első olvasóim, az elsők akik hitet adnak, akik támogatnak és formálják ezzel magát a regényt is. Ha ebből a szemszögből közelítjük meg, mindannyian benne lesztek a regényben, az érzéseim, a gondolataim, mind megfognak jelenni, és szövik a történetet, amit a ti támogatásotok fakaszt ki az agyamból. Remélem továbbra is lelkes olvasóim lesztek, és nem csak ha a blogról van szó, hanem a kész művet illetően is. Aki úgy gondolja, hogy nem az ő stílusa, ízlésvilága, érdeklődési köre ez amit írok és ahogyan írom, annak csak annyit tudok mondani, hogy semmi probléma nincs belőle, hiszen a világ tele van színesebbnél színesebb egyéniségekkel, és a cél az, hogy megtaláljuk benne önmagunkat. :)

35. 100

Gratulálok a századik látogatónak. :) A mai nap folyamán 100-an jártatok itt és ez már reális adatot mutat. :D Ne feledjétek, a blog értetek van, nem értem. Semmi sem fontosabb nálatok, remélem ezzel tisztában vagytok. Köszönöm az érdeklődést és a bizalmat. :) Szeretlek Titeket. Puszi, Dawn.

34. Ajándék

Jól van, jól van! Tudom, hogy nem szabadna, de annyira fontosak vagytok nekem, hogy muszáj adnom egy kis ajándékot. :) Ez a regényem első pár sora. Ezt Jackson-on és anyun kívül még senki más nem láthatta, ezért érezzétek magatokat szerencsésnek. :)

Emma zilálva ébredt. Gyorsan felkapcsolta az éjjeli szekrényen álló kislámpát. Körbenézett, de az ósdi, nagy ruhásszekrényen kívül semmi mást nem látott. Hirtelen valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés terjedt szét a testén. A zsigereiben érezte, mintha valaki figyelné.

– Kezdesz becsavarodni Emma! – suttogta magának, majd még egyszer körbetekintett a lila tapétás padlásszobában, és visszafeküdt aludni.

Reggel egy ismerős illatra ébredt, enyhén odakozmált pirítós illat csapta meg az orrát. Lesietett a konyhába, de nagy meglepetésére nem talált otthon senkit. Az asztalon egy kis cetli hevert, neki címezve. A kezébe vette és olvasni kezdte....

Nos, ennyi lenne. Nem sok, tudom, de remélem ennek is örültök. :) Ma kicsit aktív vagyok, amit annak tudjatok be, hogy nem kellett mennem suliba. 

33. Jönnek, jönnek, jönnek :D

Túlléptük a 500. látogatót, és a látogatottság számláló szeptember 2.-án került fel az oldalra, tehát ezt sikerként könyvelem el. :D Ami még jobb, körülbelül 10 perce voltam itt és akkor állt 488 főn, most azt hiszem 504-et láttam. :D Köszönöm az unokahúgomnak, valamint Jackson-nak a reklámot. :D Örök hálám. :)

32. Mindenről, mert kissé elhanyagoltam a blogot. :(

A fény gyermeke eddig megírt összes fejezete PDF formátumba lett átalakítva, így ha ránézek olyan érzésem lesz, mintha valóban egy könyvet olvasnék. Dolgozom a befejezésen, és remélhetőleg egy hónapon belül el is készülök vele. A nyárhoz képest sokkal kisebb a forgalom a blogon, de ez persze érthető, hiszen iskola idő van. Új hátteret állítottam be, mert már nagyon untam a régit, remélem tetszik, ha nem, akkor a chat-be írhattok javaslatokat, milyen színvilágot tudnátok elképzelni a blognak. Gondoltam rá, hogy felteszek ide egy kisebb részletet, de sajnálatos módon nem tehetem, ugyanis... hmmm mind egy, még nem árulok el semmit. :) Szép napot mindenkinek, szerintem este még jelentkezem.