Sziasztok! Ha van kedvetek, segítsetek nekem reklámozni az oldalt. Aki kiveszi a részét a reklámból és egy népesebb kis olvasótábort tud nekem összeboronálni, ha megjelenik a könyvem, kap egy dedikált példányt ingyen, ajándékba. Emellett egy aprósággal is meglepem, de, hogy mivel azt nem árulom el, legyen meglepetés :)
Valamint szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a segítőimnek, akik vállalták, hogy segítenek honlapot készíteni. (Pontosabban megcsinálják). Jancsinak, egy kedves barátomnak pedig külön köszönettel tartozom, hiszen ő az első számú olvasóm, ahogy ő mondja "az első számú rajongóm", (én ezt a kifejezést nem tartom helyesnek, egy átlagos lány vagyok, nem holmi isten), emellett nagyon sok hasznos tanáccsal lát el, hogy olyan könyvet írhassak, amiben mindenki megtalálja a saját kedvenc karakterét.
Most is leszögezem, hogy nem szándékozom meggazdagodni az írásból-nem is lehetséges-csak a magam gyönyörűségére írok. Ha esetleg úgy hozná az élet, hogy a sors kegyes lenne hozzám, és valami oknál fogva sikerülne kiadni a könyvet, igyekszem a lehető legalacsonyabb árat kiharcolni. :)
2010. augusztus 29., vasárnap
19. Fáradtság
Nagyon fáradt vagyok. Egész este írtam, ráadásul építkezés is folyik nálunk, így be vagyok fogva házimunkára. De az éjszaka készen lettem, az átírt szöveggel :D Újra egyenesbe jött a könyv, és mivel elkapott a hév, megírtam az utolsó fejezetet. Így most elég érdekesen fest a könyv. Képzeljük csak el: fejezet fejezet fejezet fejezet fejezet X X X X X X X X X fejezet. Hát igen... :D Eléggé érdekes. De minden fejezethez megvan a 3-4 oldalas cselekményvázlatom, (ezt is pár napja véglegesítettem) tehát így csak meg kell írni, és össze kell kapcsolni őket. Így sokkal jobban megy az írás, jobban élvezem.
Ha van kedvetek nézzétek meg ezt az oldalt: http://dawnsbook.hupont.hu/4/a-feny-gyermeke
(Nem az enyém, de hozzám kötődik).
Most megyek, meg kell írnom egy fejezetet :)
Ha van kedvetek nézzétek meg ezt az oldalt: http://dawnsbook.hupont.hu/4/a-feny-gyermeke
(Nem az enyém, de hozzám kötődik).
Most megyek, meg kell írnom egy fejezetet :)
2010. augusztus 27., péntek
18. Ajándék, nektek
Nem mutatja a jeleket, hogy ki beszél, de szerintem így is érthető :)
Edmund összezavarodva nézte a lányt. Ugyan az volt, akit 8 hónappal azelőtt a karjaiból rángattak ki, mégis másnak tűnt. Gyönyörű macska szemei éjfeketén izzottak viaszfehér bőre keretében.
Emma? – nyögte elfúló hangon.
Edmund Goldwin, hát eljöttél.
Emma mit tettek veled?
A lány nem felelt, csak vészjóslóan mosolygott. Magasra emelte kezeit, és egy hatalmas erejű széllökést küldött egykori szerelme felé. Edmund egy kézmozdulattal kivédte és zavarodottan pislogott a lányra.
Miért félsz tőlem?
Félni? Én? – kacagott Emma. Hangjában azonban nem volt nyoma örömnek, üres és érzelemmentes volt. – Mit akarsz tőlem?
Emma! Mit művelsz? Én.... semmit sem értek.
Takarodj innen Edmund. Nem célom, hogy megöljelek, de ha kell megteszem...
Ez éppen tegnap este készült. :) Gondoltam egy pici részletet felrakok belőle. Remélem tetszik. :P
Edmund összezavarodva nézte a lányt. Ugyan az volt, akit 8 hónappal azelőtt a karjaiból rángattak ki, mégis másnak tűnt. Gyönyörű macska szemei éjfeketén izzottak viaszfehér bőre keretében.
Emma? – nyögte elfúló hangon.
Edmund Goldwin, hát eljöttél.
Emma mit tettek veled?
A lány nem felelt, csak vészjóslóan mosolygott. Magasra emelte kezeit, és egy hatalmas erejű széllökést küldött egykori szerelme felé. Edmund egy kézmozdulattal kivédte és zavarodottan pislogott a lányra.
Miért félsz tőlem?
Félni? Én? – kacagott Emma. Hangjában azonban nem volt nyoma örömnek, üres és érzelemmentes volt. – Mit akarsz tőlem?
Emma! Mit művelsz? Én.... semmit sem értek.
Takarodj innen Edmund. Nem célom, hogy megöljelek, de ha kell megteszem...
Ez éppen tegnap este készült. :) Gondoltam egy pici részletet felrakok belőle. Remélem tetszik. :P
2010. augusztus 26., csütörtök
17. Feldobottan :)
Elkezdődött a könyv promózása, habár még közel sincs kész. Az első amatőr ajánló már megtalálható a mindenki által ismert videómegosztó oldalon. Itt a link: http://www.youtube.com/watch?v=j8dD2Nl6qbw
Emellett az én hivatalos oldalam is elkezdte a működését, amelyet egy kedves barátom gondjaira bíztam, ezt pedig itt tudjátok megnézni: http://dawnsbook.5mp.eu/web.php?a=dawnsbook
Hű, most teljesen fel vagyok dobva. A PR megy ezerrel, nekem csak a könyvel kell foglalkoznom, ugyanis szerencsére van egy-két megbízható segítőm akik vállalták a reklámot.
A kevésbé jó hír (legalább is számomra), hogy egy fejezetet teljesen vissza kell törölnöm. Na nem mintha kötelező lenne, de ma futás közben (futás zenére, a legjobb ihlet adó a számomra olyankor álmodozom) a történet egy teljesen más irányát találtam ki, ami végeredményben ugyan oda vezet, de egy elég nagy kerülő úttal, ami nekem sokkal több munkát, fejtörést, és kihívást jelent, nektek viszont vagy plusz 200 oldal kalandot és izgalmat. A történet egyik kulcsfontosságú pontját jó pár fejezettel hátrébb csúsztattam, így van elég időm egy pár kalandot belecsempészni a történetbe, hogy még szívszorongatóbb és izgalmasabb legyen. Hogy ez jó, vagy rossz azt döntsétek el ti, de azt megígérhetem, hogy sokkal több pikáns részlet lesz a könyvben eme szál miatt. Egy jelenet olyan élesen él a szemem előtt, hogy beleborzongok, ha elképzelem. De ezt nem hagyhattam ki, muszáj volt bele vinnem. Így a szerelmeseim sorsa sem olyan biztos, mint amilyen volt, hiszen lényegében nem a szerelem lesz a könyv vége, nem az lesz a kulcsfontosságú sztori, tehát izgulhattok, hogy Emma végül milyen döntésre szánja el magát. Annyit megígérek, hogy nagy meglepetések fognak következni, sőt, inkább óriásinak és váratlannak nevezném. :)
Holnap folytatjuk a reklámozást, ha minden igaz fényképek is készülnek rólam, remélem elég izgalmasra sikerülnek, szeretném a történetet belecsempészni a képekbe, ha máshogy nem is, legalább a hangulatukkal utalni rá. Ezt is egy kedves barátommal közösen végezzük majd. Emellett jó lenne, ha sikerülne valami plakát tervet is készíteni a netes promóhoz.
Emellett az én hivatalos oldalam is elkezdte a működését, amelyet egy kedves barátom gondjaira bíztam, ezt pedig itt tudjátok megnézni: http://dawnsbook.5mp.eu/web.php?a=dawnsbook
Hű, most teljesen fel vagyok dobva. A PR megy ezerrel, nekem csak a könyvel kell foglalkoznom, ugyanis szerencsére van egy-két megbízható segítőm akik vállalták a reklámot.
A kevésbé jó hír (legalább is számomra), hogy egy fejezetet teljesen vissza kell törölnöm. Na nem mintha kötelező lenne, de ma futás közben (futás zenére, a legjobb ihlet adó a számomra olyankor álmodozom) a történet egy teljesen más irányát találtam ki, ami végeredményben ugyan oda vezet, de egy elég nagy kerülő úttal, ami nekem sokkal több munkát, fejtörést, és kihívást jelent, nektek viszont vagy plusz 200 oldal kalandot és izgalmat. A történet egyik kulcsfontosságú pontját jó pár fejezettel hátrébb csúsztattam, így van elég időm egy pár kalandot belecsempészni a történetbe, hogy még szívszorongatóbb és izgalmasabb legyen. Hogy ez jó, vagy rossz azt döntsétek el ti, de azt megígérhetem, hogy sokkal több pikáns részlet lesz a könyvben eme szál miatt. Egy jelenet olyan élesen él a szemem előtt, hogy beleborzongok, ha elképzelem. De ezt nem hagyhattam ki, muszáj volt bele vinnem. Így a szerelmeseim sorsa sem olyan biztos, mint amilyen volt, hiszen lényegében nem a szerelem lesz a könyv vége, nem az lesz a kulcsfontosságú sztori, tehát izgulhattok, hogy Emma végül milyen döntésre szánja el magát. Annyit megígérek, hogy nagy meglepetések fognak következni, sőt, inkább óriásinak és váratlannak nevezném. :)
Holnap folytatjuk a reklámozást, ha minden igaz fényképek is készülnek rólam, remélem elég izgalmasra sikerülnek, szeretném a történetet belecsempészni a képekbe, ha máshogy nem is, legalább a hangulatukkal utalni rá. Ezt is egy kedves barátommal közösen végezzük majd. Emellett jó lenne, ha sikerülne valami plakát tervet is készíteni a netes promóhoz.
2010. augusztus 25., szerda
16. Új regény ötlet
Ez az "álmomban fogant regényötlet" nagyon népszerű manapság, de most komolyan miért ne lehetne? Én legalább is olyan jókat álmodok, hogy öröm az alvás minden egyes perce. És..... igen! Össze jött nekem is. Van egy új regény tervem. Éppen most kelte fel, de gyorsan lezavarom ide. Hmm... most az egészet úgy írom le, ahogy kibukik a fejemből, aztán majd másolom world-be és szépen átszerkesztem. Tehát a helyesírási hibák, szóismétlések, nem a legszebb fogalmazási mód ne zavarjon senkit, ilyen mikor először lejegyzek egy történetet.
Pár hónappal ezelőtt eszembe sem jutott volna, hogy az általam ismert világ egyik percről a másikra megváltozhat. Éltem az átlagos fiatalok életét, egy átlagos családban, és lehet, hogy én vagyok kis igényű, de elégedett voltam a sorsommal. Aztán hirtelen egy csapásra mindennek vége lett. Pontosabban az egy nagy csapást sok kis becsapódás előzte meg. És bumm... a meteor egyenesen belevágódott a Csendes óceánba. Az amerikai nyugati part és Japán azonnal semmivé lett. De talán jobban is jártak. Legalább nem kell elszenvedniük a napokat, amíg végképp nem bírják tovább és kilehelik a lelküket. A kormányaink persze mind tudtak a közelgő veszélyről, ami eltörölheti a Földről az eddigi legmodernebb, legcivilizáltabb lényt, az embert. Na meg persze a gyönyörű élővilágot, ami kialakult. Az is természetes az ő nézetük szerint, hogy ezt az aprócska bibit nem említették meg. Úgy vélik, ha előre szólnak, kitört volna a pánik, senki sem dolgozna, leállna a gazdaság, az emberek elkezdenének öldökölni, lopni, addig élveznék az életet amíg megtehetik, következmények nélkül. Nos, valamilyen szinten ezt is meg lehet érteni, de most ugyan itt tartunk. Amíg az egykori vezetők a biztonságos föld alatti bunkereikben üldögélnek és várják, hogy javuljon a helyzet, addig mi normális emberi lények próbálunk életben maradni idefent. Ami mondanom sem kell, nem könnyű. Egyébként Vanessa vagyok, éppen nem rég töltöttem a húszat. Egyetemre jártam és rendezvény szervező szerettem volna lenni. Hát... elég szépen össze jött. Manapság nem kérdezi senki, hogy ki vagy. Talán az egyetlen szakma, aminek még van tekintélye, az orvoslás. Pasim nincs, vagyis volt, de belehalt a járványba, nos nem mindig tudnak segíteni az orvosok sem. Ja, hogy erről még nem ejtettem szót? Nem elég, hogy a világ gazdaságról már azt sem tudni, mi volt és az országok határai sem léteznek már, hogy az eddig elismert és tisztelt szabályok semmivé foszlottak, de még itt egy járvány is a nyakunkon. Miért is ne? Ha jön, akkor már jöjjön a baj úgy rendesen. Az a pletyka járja, hogy a baktériumok a meteoron érkeztek és az ember számára halálosak. Lényegében észre sem veszed, hogy beteg vagy, amíg az utolsó napot el nem éred. Pár óra alatt 40 fokos láz, nehéz légzés, szédülés, majd elveszíted az érzékeidet és egyedül halsz meg a sötétben. Na persze, jogosan tenné fel bárki is a kérdést, hogy ezt honnan lehet tudni, hiszen aki átélte nem mondhatja el, aki meg nem az nem is tudhatja. Ez csak amolyan pletyka féleség, de éppen elég arra, hogy össze pisild magad, ha belázasodsz. Na és persze, hogy még ez se legyen totálisan halálos fenyegetés ott vannak azok a gázok, meg az állandó por. Fel adja a leckét az emberi szervezetnek...
Lehet kritizálni :) Persze ez a történet még ki kell forrja magát, de gyorsan lejegyeztem, mert hát sosem lehet tudni....
Pár hónappal ezelőtt eszembe sem jutott volna, hogy az általam ismert világ egyik percről a másikra megváltozhat. Éltem az átlagos fiatalok életét, egy átlagos családban, és lehet, hogy én vagyok kis igényű, de elégedett voltam a sorsommal. Aztán hirtelen egy csapásra mindennek vége lett. Pontosabban az egy nagy csapást sok kis becsapódás előzte meg. És bumm... a meteor egyenesen belevágódott a Csendes óceánba. Az amerikai nyugati part és Japán azonnal semmivé lett. De talán jobban is jártak. Legalább nem kell elszenvedniük a napokat, amíg végképp nem bírják tovább és kilehelik a lelküket. A kormányaink persze mind tudtak a közelgő veszélyről, ami eltörölheti a Földről az eddigi legmodernebb, legcivilizáltabb lényt, az embert. Na meg persze a gyönyörű élővilágot, ami kialakult. Az is természetes az ő nézetük szerint, hogy ezt az aprócska bibit nem említették meg. Úgy vélik, ha előre szólnak, kitört volna a pánik, senki sem dolgozna, leállna a gazdaság, az emberek elkezdenének öldökölni, lopni, addig élveznék az életet amíg megtehetik, következmények nélkül. Nos, valamilyen szinten ezt is meg lehet érteni, de most ugyan itt tartunk. Amíg az egykori vezetők a biztonságos föld alatti bunkereikben üldögélnek és várják, hogy javuljon a helyzet, addig mi normális emberi lények próbálunk életben maradni idefent. Ami mondanom sem kell, nem könnyű. Egyébként Vanessa vagyok, éppen nem rég töltöttem a húszat. Egyetemre jártam és rendezvény szervező szerettem volna lenni. Hát... elég szépen össze jött. Manapság nem kérdezi senki, hogy ki vagy. Talán az egyetlen szakma, aminek még van tekintélye, az orvoslás. Pasim nincs, vagyis volt, de belehalt a járványba, nos nem mindig tudnak segíteni az orvosok sem. Ja, hogy erről még nem ejtettem szót? Nem elég, hogy a világ gazdaságról már azt sem tudni, mi volt és az országok határai sem léteznek már, hogy az eddig elismert és tisztelt szabályok semmivé foszlottak, de még itt egy járvány is a nyakunkon. Miért is ne? Ha jön, akkor már jöjjön a baj úgy rendesen. Az a pletyka járja, hogy a baktériumok a meteoron érkeztek és az ember számára halálosak. Lényegében észre sem veszed, hogy beteg vagy, amíg az utolsó napot el nem éred. Pár óra alatt 40 fokos láz, nehéz légzés, szédülés, majd elveszíted az érzékeidet és egyedül halsz meg a sötétben. Na persze, jogosan tenné fel bárki is a kérdést, hogy ezt honnan lehet tudni, hiszen aki átélte nem mondhatja el, aki meg nem az nem is tudhatja. Ez csak amolyan pletyka féleség, de éppen elég arra, hogy össze pisild magad, ha belázasodsz. Na és persze, hogy még ez se legyen totálisan halálos fenyegetés ott vannak azok a gázok, meg az állandó por. Fel adja a leckét az emberi szervezetnek...
Lehet kritizálni :) Persze ez a történet még ki kell forrja magát, de gyorsan lejegyeztem, mert hát sosem lehet tudni....
2010. augusztus 23., hétfő
15. Elnézést
Kedves olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy mostanában kevesebbet foglalkoztam veletek, és nem igazán írtam semmit a könyvről. De talán jóvá tudom tenni.... szóval figyeljetek.
A történetem főhőse Emma Redway, aki egy 16 éves newcastle-i lány. Édesapja elhagyta a családot, még a születése előtt, így anyjával és húgával Sarah-val és annak apjával élt. A sors úgy hozta, hogy édesanyja új férje a regényt megelőzően elhunyt, így hárman maradtak. Egy nap Emma arra ébred, hogy húga és édesanyja elutazott, így vissza mászik az ágyba, hogy aludjon egész nap.....
Itt kezdődik a regény.
Aztán valami oknál fogva Emma mégsem tudja végig aludni a napot, úgy ahogy eltervezte. Belecsöppen egy abszurd történetbe, ahol ő maga a főszereplő, holott semmi köze nincs a történethez. Vagy mégis....? Rengeteg kalandon és megpróbáltatáson kell végig menjen, hogy beteljesítse a sorsát, aminek egy részét ismeri ugyan, de másik része teljesen a homályba vész. Pár hónap alatt kell 16 éves tiniből felnőtté érnie, hogy képes legyen megmentenie a világot, amit a regény során magának választott. Persze ahogy az szokott lenni, nincs egyedül. Legfőbb támogatója Edmund Goldwin, egy helyes tisztelettudó, önfeláldozó és bosszúszomjas arisztokrata fiú, aki családját elveszítette a háborúban. Ja... hogy milyen háborúban??? Nos, az majd kiderül a regény elején. Nem lövök le minden poént. Persze a kis csapat nem csak két emberkéből áll. Ott vannak azok a bizonyos barátok is, akik nem éppen nevezhetőek szokványosnak. Emma rájön, hogy a világ amit eddig ismert mennyire unalmas, száraz, jelentéktelen..... de mégis mennyivel biztonságosabb mint amelyikbe csöppent. A végén választania kell....egy új család és régi családja között. De ez csak a kisebb gond.....
A sötét erők gyülekeznek, és meg kell mentenie újdonsült barátait, szerelmét (na hopp egy szép kis infó) és még egy személyt.... akinek a kilétét még rejtélyek övezik, de kulcsfontosságú szereplője lesz a történetnek. Emmának erősnek kell lennie, hiszen azt mondják ő a fény....
A történetem főhőse Emma Redway, aki egy 16 éves newcastle-i lány. Édesapja elhagyta a családot, még a születése előtt, így anyjával és húgával Sarah-val és annak apjával élt. A sors úgy hozta, hogy édesanyja új férje a regényt megelőzően elhunyt, így hárman maradtak. Egy nap Emma arra ébred, hogy húga és édesanyja elutazott, így vissza mászik az ágyba, hogy aludjon egész nap.....
Itt kezdődik a regény.
Aztán valami oknál fogva Emma mégsem tudja végig aludni a napot, úgy ahogy eltervezte. Belecsöppen egy abszurd történetbe, ahol ő maga a főszereplő, holott semmi köze nincs a történethez. Vagy mégis....? Rengeteg kalandon és megpróbáltatáson kell végig menjen, hogy beteljesítse a sorsát, aminek egy részét ismeri ugyan, de másik része teljesen a homályba vész. Pár hónap alatt kell 16 éves tiniből felnőtté érnie, hogy képes legyen megmentenie a világot, amit a regény során magának választott. Persze ahogy az szokott lenni, nincs egyedül. Legfőbb támogatója Edmund Goldwin, egy helyes tisztelettudó, önfeláldozó és bosszúszomjas arisztokrata fiú, aki családját elveszítette a háborúban. Ja... hogy milyen háborúban??? Nos, az majd kiderül a regény elején. Nem lövök le minden poént. Persze a kis csapat nem csak két emberkéből áll. Ott vannak azok a bizonyos barátok is, akik nem éppen nevezhetőek szokványosnak. Emma rájön, hogy a világ amit eddig ismert mennyire unalmas, száraz, jelentéktelen..... de mégis mennyivel biztonságosabb mint amelyikbe csöppent. A végén választania kell....egy új család és régi családja között. De ez csak a kisebb gond.....
A sötét erők gyülekeznek, és meg kell mentenie újdonsült barátait, szerelmét (na hopp egy szép kis infó) és még egy személyt.... akinek a kilétét még rejtélyek övezik, de kulcsfontosságú szereplője lesz a történetnek. Emmának erősnek kell lennie, hiszen azt mondják ő a fény....
2010. augusztus 19., csütörtök
14. Ünnep
Ma nem írtam semmit. Nagy lázban voltam, holnap megyek Erdélybe, megnézzük, honnan származom. Habár én már nem élhettem ott, a dédim igen. Ő is jön velünk. Most valahogy nem megy az írás, tehát bocsánat, de teljesen letargikus állapotban vagyok. Államalaptó Szent István Királyunk ünnepén egy kicsit elérzékenyültem. Unatkoztam és néztem pár videót azon a bizonyos oldalon, amit mindenki ismer. Megrendítő volt látni, amikor a székely bácsikák torkuk szakadtából énekelték a magyar, majd a székely himnuszt és patakokban folytak a könnyeik, vagy mikor Bukaresten énekelték a székely himnuszt, szó szerint maroknyian. És meg merték tenni. Ilyenkor mindig előbukkan belőlem az az érzés, hogy mit tettek a mi gyönyörű országunkkal. Széttrancsírozták, és szolga sorba hajtották a magyar embereket, akik még ennyi év után, és ennyi megpróbáltatás mellett is büszkén beszélik a nyelvet és vállalják, hogy magyarok. Nos, kedves magyarországi magyar emberek! Illene elgondolkozni ezen és nem elfelejteni, hogy őseink micsoda áldozatokat hoztak a hazáért, hogy hány és hány drága magyar vér folyt ki azért, hogy mi most itt lehessünk.... Most befejezem, mert belelendülök és az nagyon csúnya lesz....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)